1486. évi LXI. törvénycikk

azoknak a katonáknak a büntetése, a kik az egyházakat megtámadják és tönkre teszik

Továbbá, gyakran megszokott történni, hogy a katonák átvonulásuk közben, félretéve az Isten és az emberek félelmét, az egyházakat a jobbágyok részéről ott biztonság végett elhelyezett eleség vagy élelmi szerek és egyéb dolgok miatt, megtámadják, és onnan nemcsak a szükséges élelmi szereket, hanem azoknak a jobbágyoknak egyéb javait is mind elragadják és ott más szörnyű és kimondani is borzasztó dolgokat büntetlenül követnek el:

1. § Miért is vakmerőségük és átkozott szemtelenségük megzabolázására határoztuk: hogy ennekutána az egyházak ajtait betörni vagy az egyházakat egyébként megszentségteleniteni, avagy onnan élelmi szereket vagy más valamit erőszakosan elvenni egyáltalán senki se merészeljen, legyen az bár lovas vagy gyalogos s utazzék bár a hadsereggel, vagy akárhogyan másképen.

2. § Ha pedig jövőre az ellen vétenének, akkor, ha az ilyen csapatok kapitánya nemes ember, ez mind birtokjogait, mind egyéb mindenféle javait is veszitse, a melyek a királyi fiscusra háromoljanak és legott reá háromlottaknak tartandók.

3. § Ha pedig az ilyen törvényáthágók nem nemesek, azokat el kell égetni.

4. § Ezt a végrehajtást pedig a hadsereg főkapitánya tartozik foganatositani; és ha ezt elmulasztaná, vagy talán ezt a törvényt ő maga szegné meg, akkor a királyi felség, miután őt erről értesitették, tartozik kegyelménél és igazságszereteténél, valamint veleszületett kegyességénél fogva a végrehajtás foganatositását elrendelni.

5. § És ha e csapatok a királyi felségéi, akkor engesztelje ki az egyházat; ha pedig másokéi, ezt a kiengesztelést azok eszközöljék, a kikéi azok a csapatok.

6. § Ezt hozzátéve, hogy ha a katonák az élelmi szerekben szükséget szenvednek, a helység plébánosa, vagy birája vagy elöljárója tartozzék az egyházat megnyitni és a csapatoknak annak jelenlétében, a kit e csapatok kapitánya arra kirendel, az egyházból igaz, méltó és illő áron és fizetésért élelmi szereket adni.