1486. évi LXIII. törvénycikk

a főesperesek és esperesek vagy a plébánusok, javadalmaik vesztésének büntetése alatt, a megölt emberek eltemetéseért semmit se merjenek követelni

Továbbá, mivel tudomásunk van arról, hogy a főesperesek és esperesek meg plébánosok, meg nem elégedvén törvényes és igaz jövedelmeikkel, telhetetlenségükben bizonyos átkos, ez országon kivül hallatlan rossz szokást hoztak be, különösen pedig Somogy megyében, azt tudniillik, hogy a midőn valakit bármi módon meg találnak ölni, annak az egyházban vagy czinteremben való eltemetését is mindaddig megtagadják, a mig részükre minden temetkezési és egyéb dijakon felül, a melyek ilyenkor a helységek szokásához és különféleségéhez képest divnak, még egy ezüst girát vagy négy aranyat nem fizetnek; és mivel ez nemcsak visszaélésnek és gonosz szokásnak, hanem méltán bizonyos szentségtörésnek és a simonia-vétség egy nemének tekinthető:

1. § Ennél fogva végeztük a jelen decretummal: hogy ennek utána jövendőre minden ilyen fajta dijnak a szedése mindenütt és nevezetesen az emlitett Somogy vármegyében abba maradjon és örökre megszünjék és a fő s alesperesek meg plébánosok és helyetteseik közül senki se merjen, javadalomvesztés büntetése alatt, ilyent kicsikarni.

2. § A mint hogy ezt az emlitett Somogy vármegyében a néhai igen dicső Károly urnak, Magyarország stb. királyának idejében is, ugyan ezen király urnak kérelmére és sürgetésére, apostoli bullák megsemmisitették és eltörölték, a mi ezekből, az országlakosok jelen gyülésében nyilván fölolvasott bullákból világosan kitünik.


  Vissza az oldal tetejére