1486. évi LXXIV. törvénycikk

a levelek dija a káptalanokban és conventekben

Továbbá, nehogy a káptalani és conventi levelek megváltása, valamint azoknak az utazásoknak és munkának megfizetése körül, melyeket a káptalanok és konventek bizonyságainak a végrehajtások alkalmával kell tenniök, egyenetlenség találjon támadni, végeztük:

1. § Hogy e részben azt a dijszabást kell megtartani, mely a néhai igen dicső Zsigmond császár ur idejében készült és a melyet utóbb a királyi felség szerencsés megkoronáztatása alkalmával megerősitett.

2. § Akképen tudniillik, hogy az első, második és harmadik perbehivó levélért ennek váltságdija fejében minden hiteles helyen, ugy a káptalanokban mint a conventekben, azok jegyzőjével és iródiákjaival együtt, egyenkint huszonnégy dénárt kell venni vagy fizetni, melyekből száz teszen egy aranyat.

3. § Továbbá elhalasztó levélért tizennégy dénárt.

4. § Továbbá minden eltiltó, tiltakozó és más hasonló levelekért, ha nyilt levél alakjában kelnek, huszonnégy dinárt, de ha zárt alakban, akkor tizenkét dénárt.

5. § Továbbá minden egyes kiváltságlevél alakjában kelt bevalló levélért száz dénárt; ha azonban nyilt levél alakjában készültek, huszonnégy dénárt: ha pedig zárt alakban, akkor tizenkét dénárt.

6. § Továbbá minden, akár nyilt, akár zárt tanuvallató levélért huszonnégy dénárt.

7. § Továbbá a levéltárból kikeresett régi levél párjától a levéltári őrnek vagy a levél kikeresőjének egymagára száz dénárt és a kikeresett levél kiváltása fejében, ha nem volt rajta sok irás és nyilt alakban készült, huszonnégy dénárt; ha pedig nagy irásmunkával járt és kiváltságlevél alakjában készült volt, száz dénárt.

8. § Továbbá az egyszerü átirásokért vagy átirt levelekért, melyek nyilt alakban keltek, ha az irás munkája nem volt nagy, huszonnégy dénárt; de ha a levél terjedelmes volt, vagy kiváltságlevél alakjában készült, száz dénárt.

9. § Továbbá iktató levélért, ha az iktatás alkalmával ellentmondás történt, huszonnégy dénárt. Örökerejű iktatólevélért pedig, a mikor ellentmondás nem történt, a levélváltságot a birtok mennyiségéhez és a telkek számához képest a következő mód szerint kell venni, tudniillik: egy, két vagy három, vagy négy telek után, egészben véve száz dénárt, négy telken felül tizig, mindenik telek után harmincznégy dénárt; ha pedig a telkek száma tizen felül volt, huszig, mindenik telek után huszonnégy dénárt; midőn pedig azok száma a huszat meghaladta, egészen százig minden egyes telek után tizenkét dénárt; ha pedig százon fölül bármeddig megy, akkor minden egyes telekért nyolcz dénárt.

10. § Továbbá határjáró levelekért, ha ellentmondás és perbehivás nem történt, huszonnégy denárt; az olyan határjárások esetében pedig, a melyekben egyszerü összeirás, vagy a királyi curiából kiküldött emberekkel a földre nézve tett eskü mellett a törvény rendje szerint vagy a felek megegyezésével szintén egyszerü összeirás vagy végleges határkijelölés történt, levélváltság fejében négyszáz dénárt: midőn pedig az ilyen határjárások és kijelölések alkalmával a felek meg nem egyezése következtében az ügyet a királyi curia elébe viszik, az ilyen levelek kiváltása fejében kétszáz dénárt kell fizetni.

11. § Továbbá a törvény rendjén meghagyott közös tanuvallatásért száz dénárt.

12. § Továbbá birtokfoglalásnak szemügyrevételéért száz dénárt.

13. § Továbbá a főbenjáró itéletben marasztalt emberek birtokainak birói meghagyásból történt elfoglalása és javaiknak elvétele alkalmából a káptalant régi szokás alapján az elvett dolgoknak egy tizedrésze fogja illetni, levélváltság fejében pedig száz dénárt kap.

14. § Továbbá birói meghagyásra eszközölt birtokbecslésekért száz denárt.

15. § Továbbá birtokok megosztásaért minden egyes megosztott birtok után száz dénárt.

16. § Továbbá eskütételt bizonyitó levélért huszonnégy dénárt.

17. § Továbbá olyan eskütételt bizonyitó levélről, mely neveket foglal magában, száz dénárt.


  Vissza az oldal tetejére