Ulászló Király uralkodásának feltételei

(1490) * 

Mi, Ulászló, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királya és Morvaország őrgrófja stb. Emlékezetünkbe hozzuk és jelen levelünk rendén adjuk tudtára mindeneknek, a kiket illet:

1. § Hogy a midőn a néhai igen dicső fejedelem, Mátyás ur, Magyarország és Csehország királya stb., a mi boldog emlékű elődünk, a közelmult napokban, a nélkül, hogy törvényes örökösnek örülhetett volna, e világból kimult: ez országnak főpap urai, bárói és többi előkelői, valamint összes nemesei, a kikre tudniillik ez ország igen régi szabadságánál és szokásánál fogva az uj király megválasztásának joga háromlott vala, látván, hogy fejedelem nélkül vannak és hogy egykönnyen és az ország minden kára nélkül sokáig fejetlenül nem maradhatnak, az uj király megválasztása és az ország élére állitása tárgyában egymásközt több izben tartott tanácskozás után lelki szemeiket reánk vetették és minket a többi keresztény fejedelmeknek, tudniillik a mi versenytársainknak, a kik ugyanis hasonlóképen ez ország után esengtek, elébe tettek, és az alább irt feltételekkel, kikötésekkel és czikkelyekkel királyukká, urukká és fejedelmükké megválasztottak s ünnepélyesen kikiáltottak; és azután nehány főpapot és bárót elénkbe küldvén szerencsés megkoronáztatásunk végett e Magyarországba hoztak. A mely czikkelyeknek elseje ez:

2. § Hogy Magyarországot az alája vetett többi országokkal, tartományokkal, és a főpap urakat meg bárókat, az összes egyházakat és egyházi személyeket, valamint a nemeseket és városokat, ugy szintén ez ország többi alattvalóit és lakosait régi jogaikban, kiváltságaikban, mentességeikben, szabadságaikban és jóváhagyott szokásaikban, a melyekben tudniillik a néhai megdicsőült királyok megtartották és a melyeknek birtokában és élvezetében voltak, meg fogjuk tartani, ugy hogy (a mint az emlitett néhai Mátyás király ur tette) az ő ártalmukra és elnyomásukra, valamint e régi szokásaik ellenére, bármely keresett szin alatt, épenséggel semmi ujitásokat sem fogunk behozni, azokat pedig, a melyeket a néhai igen dicső Mátyás király ur hozott be, el fogjuk törölni; adót, vagy egy forintos taksát semmi esetre sem fogunk követelni, hanem meg kell elégednünk a régi, törvényes, rendes és szokásos királyi jövedelmekkel.

3. § Továbbá: hogy mások fekvő jószágait és egyéb bármely jogait, melyeket az emlitett néhai Mátyás király ur és a felséges királyné valamint bármely mások is igaztalanul és a törvény utján kivül foglaltak el, az illetők jogainak megtekintése és megvizsgálása után adjuk vissza, és mások által is adassuk vissza azoknak, a kikéi voltak.

4. § Hogy az ország koronáját a főpap urak és bárók kezéből semmi ürügy vagy keresett szin alatt, sem készakarva vagy fondorkodva ki ne vegyük, hanem hagyjuk és engedjük meg, hogy azt az ő régi szokásukhoz és szabadságukhoz képest azok tartsák és őrizzék, a kiket bizonyos számmal a maguk kebeléből egy értelemmel e czélra kiválasztanak és kirendelnek, és hogy régtől fogva a korona megőrzésének czéljára rendelt Visegrád várát e koronaőrök kezéhez adassuk és szolgáltassuk.

5. § Továbbá igérjük, hogy Morvaországot, valamint Sziléziát s a két Lausiczot a koronától és Magyarországtól nem fogjuk elidegeniteni, hanem a kiváltás ideje alatt az olmüczi összejövetel alkalmával különben történt elzálogitás és lekötés értelmében mindenkor Magyarország koronája számára megtartjuk és ha netalán törvényes örökös nélkül találnánk kimulni, ugy fogunk életünkben intézkedni, hogy a kiváltás ideje alatt e koronától és országtól halálunk után se essenek el valamely uton módon. És ezenfelül rajta leszünk és kiviszszük, hogy az emlitett összejövetel alkalmával létrejött egyezkedés és megállapodás értelmében a hat város magát a többi provinczia módjára, e Magyarországnak és az ország koronájának zálogba vesse és lekösse és erről levelüket is kiállitsák és kiadják, a melyet Magyarország koronájának tárnoki épületébe fognak beszolgáltatni és elhelyeztetni. Ha pedig a mondott uradalmakat az idők rendén azok, kiket ez az e részben történt elzálogositás és kikötés értelmében megillet, a koronától és Magyarországtól kiváltanák, akkor az illető egész pénzösszeget Visegrádra a koronaőrök kezéhez fogjuk szolgáltatni, hogy az ország szükségeire a korona mellett őrizzék, és azután a főpap urak és bárók akaratához és tanácsához képest az ország védelmére és hasznára fogjuk forditani és felhasználni, s erről a pénzről ugyanazon főpap urak és bárók akaratán kivül, s tanácsuk és szabad s kifejezett beleegyezésük nélkül semmi szin alatt sem fogunk bármi módon intézkedni vagy rendelkezni.

6. § Továbbá mivel az előbb emlitett néhai Mátyás király Ausztriát és Stiria, Karinthia meg Krajna nehány várát és városát Magyarország kincstára számára megszerezte és megtartotta, ezért igérjük és kötelezzük magunkat, hogy ezt az Ausztriát és a többi helyeket a főpap urak és bárók különös és kifejezett beleegyezése és szabad elhatározása meg tanácsa nélkül, soha sem a császári felségnek vagy az igen dicső római király urnak, sem örököseinek vissza nem adjuk, Magyarország koronájának megtartjuk, a nevezett felségek ellenében megvédjük és megoltalmazzuk és a világ semmi kincseért sem fogjuk elidegeniteni.

7. § Továbbá, hogy ezekre nézve ugyanazon főpap urak és bárók tanácsa, beleegyezése, meg szabad és kijelentett elhatározása nélkül a nevezett felségekkel egyezkedni nem fogunk; és ha netalán megtörténnék, hogy az ő akaratukból és tanácsukra valamely egyesség jőne létre: azt, a mi az ilyen egyességünkből nekünk jutna s reánk esnék, ha földterület vagy valamely uradalom lenne, egész terjedelmében örök időkre Magyarországhoz és ennek koronájához csatoljuk, azzal egyesitjük s részére biztositjuk; ha pedig kézhez számlált, vagyis készpénz volna, azt az egész összeget Visegrádra, a koronaőrök kezéhez szolgáltatjuk, hogy az ország szükségére a korona mellett őrizzék, és aztán a főpap urak és bárók akaratához és tanácsához képest ez ország védelmére és hasznára fordijuk és adjuk ki; erről a pénzről pedig különben ugyanazon főpap urak és bárók akaratán kivül s tanácsuk meg szabad és kifejezett beleegyezésük nélkül semmi szin alatt sem intézkedünk.

8. § Továbbá, hogy többnyire Magyarországban tartózkodunk, hogy az ország szükségleteiről annál kényelmesebben és könnyebben gondoskodhassunk és rendelkezhessünk. Ha pedig, a körülmények ugy kivánván, el akarunk távozni, az országot szerencsés visszatérésünk idejéig jó rendben és állapotban hagyjuk hátra.

9. § Továbbá, hogy a midőn Magyarországban lakunk, a tanácsosokat, kanczellárokat, a kincstárnokot, udvarmestert, főasztalnokot, főpohárnokot, a kamaragrófokat a magyarok közül veszszük és egyáltalán minden felsőbb és alsóbb tisztségre magyarokat alkalmazunk.

10. § Továbbá, a mikor Magyarországnak vagy az alája vetett részeknek dolgai és ügyei forognak szóban, azok fölött másokkal mint magyarokkal tárgyalást és tanácskozást nem tartunk és más idegen embereket s más nemzeteket az ilyen tárgyaláshoz és az ilyen tanácskozáshoz nem bocsátunk.

11. § Továbbá, az egyházi javadalmakat, különösen pedig az érsekségeket és püspökségeket, apátságokat, prépostságokat és a többi nagyobb hivatalokat a főpapoknak, báróknak és az ország tanácsosainak kifejezett beleegyezése és szabad s önkéntes elhatározása nélkül csakis magyaroknak adományozhassuk; adományozzuk pedig megbizható és jól érdemesült személyeknek.

12. § Továbbá, hogy az erdélyi vajdaságot és a székely, meg a temesi, és pozsonyi ispánságot; ezenkivül a szlavon-dalmát-horvátországi, valamint a szörényi, nádorfehérvári és jaiczai bánságot, ugy szintén más véghelyeket és végvárakat, nemkülönben a királyi városokat másoknak, mint magyaroknak, tisztségül ne adhassuk és adományozhassuk, mindazonáltal igazán érdemeseknek.

13. § Továbbá, hogy a birtokokat és birtokjogokat, nem idegenek, hanem csak az ország jól érdemesült és Magyarország koronájának alá vetett lakosai részére adományozzuk, érdemeikhez és szolgálataikhoz képest.

14. § Továbbá, hogy a nyolczados törvényszékek tartásakor Magyarország rendes birái személyesen legyenek jelen, hacsak őket vagy egyiket-másikat az ország fontos ügyei miatt valamely törvényes ok nem gátolná. Nekik pedig, valamint helyetteseiknek és biráiknak teljes és egészen szabad hatalmukban álljon, minden, ugy előkelőbb mint alábbvaló perlekedő részére, bármilyen rendüek, állásuak és méltóságuak is legyenek azok, az ország régi és jóváhagyott szokása szerint, minden félelem nélkül, törvényes és helyes igazságot szolgáltatni. És hogy egy birót sem fogunk arra szoritani és kényszeriteni, hogy valakinek kedvére a szokásokat, a közönséges birói gyakorlatot és a törvény rendét megmásitsa vagy megzavarja.

15. § Továbbá, hogy országlakosaink közül, bármily rendüek és állásuak legyenek, senkit sem fogunk személyére, birtokaira vagy bármely dolgaira nézve, egyszerű panaszra vagy sugalmazásra, a törvény utján kivül és a felek meghallgatása nélkül valamely módon akadályoztatni.

16. § Továbbá, hogy bármely országlakosunk ellenében, legyen az akármilyen rendü és méltóságu, nem fogunk sem önszántunkból, sem bárkinek vádjára vagy panaszára valami alkalmat kigondolni vagy keresni, hogy neki személyére vagy vagyonára nézve ártsunk.

17. § Továbbá, hogy a most folyó pénzt egyelőre nem szabad megváltoztatni; a mikor pedig annak megváltoztatása szükséges lenne, ez a főpapok és bárók tanácsával és ne különben történjék.

18. § Továbbá, hogy a mit a főpap urak és bárók Magyarország többi lakosaival ez ország szabadsága és békés nyugalma s megtartása érdekében megkoronáztatásunk idejéig egyenlő óhajtással és közös elhatározással, a régtől fogva szokásos és mindenkor megtartott módon kigondolnak, összeirnak és elvégeznek, a mit az ország decretumának nevezünk, azt kötelesek leszünk hatályos levelünkkel elfogadni, megerősiteni, megszilárditani, helyeselni és jóváhagyni, s mint azt az ország dicséretes és jóváhagyott szokásánál fogva más királyok, a mi elődeink tették. És azt mindig megfogjuk tartani és mindenki által meg fogjuk tartatni.

19. § Továbbá, mivel a főpap urak és bárók, az ország terhes szükségeinek nyomása alatt, az emlitett néhai Mátyás király ur zsoldosainak fizetésére, a kik Sziléziában voltak, jelentékeny pénzösszeget valának kénytelenek előteremteni, hogy az országot részünkre épségben és sértetlenül megtarthassák és átadhassák és ennek következtében bizonyos helyeket és bizonyos királyi jövedelmeket némely személyeknek, kik ama pénzösszeget kölcsönadták, kiváltásuk idejéig lekötötték és elzálogositották; és mivel ezenfelül jövőre bizonyos idő mulva az emlitett zsoldosoknak a multban tett szolgálataikért ismét kell bizonyos pénzösszeget fizetni: ennélfogva óhajtják a főpap urak és bárók meg az egész ország, hogy mi a zálogba vetett helyeknek és jövedelmeknek emlitett kiváltását és a nevezett zsoldosok részére jövőre teljesitendő már emlitett pénzfizetést a megállapitott összes módozatokkal és feltételekkel s az ezekből folyó kötelezettségekkel együtt, magunkra vegyük s elvállaljuk és a főpapokat és bárókat meg az egész országot e fizetések és kötelezettségek alól felmenteni és felszabaditani méltóztassunk.

20. § Azért Mi, előbb megnevezett Ulászló király, megfontolván azt az odaadást és hajlandóságot, melyt a főpap urak és bárók meg a többi országlakosok a választás alkalmával irántunk tanusitottak, mivel nekik valamelyes elismerésünket akartuk nyilvánitani és különben is láttuk, hogy ez előrebocsátott rendelésük és határozatuk igazságos és helyes: az előbb felsorolt czikkelyeket s mindazt, a mit magukban foglalnak, helyeseltük, jóváhagytuk és megerősitettük és helyeseljük, elfogadjuk, jóváhagyjuk s megerősitjük, egyuttal királyi szavunkra, keresztény hitünkre és becsületünkre fogadjuk, hogy ezeket a czikkelyeket összes záradékaikban és pontjaikban mindenkor sérthetetlenül és teljesen változatlanul megtartandjuk és ugy a felséges királyné mint minden más alattvalónk által is hasonló módon meg fogjuk tartatni, jelen levelünk erejénél és bizonyságánál fogva, a melyre királyi pecsétünket illesztettük. Kelt hadi táborunkban Farkashida községe közelében, vasas szent Péter apostol napját megelőző szombaton az Urnak ezernégyszáz kilenczvenedik esztendejében, magyarországi uralkodásunknak első, a csehországinak pedig tizenkilenczedik évében.