1492. évi IV. törvénycikk

hogy Morvaország, Szilézia és Lausitz az ország koronájától el nem idegenitendő

Továbbá, hogy Morvaországot, valamint Sziléziát és a két Lausitzot a koronától és Magyarországtól nem fogja elidegeniteni, hanem a kiváltás ideje alatt az olmüczi összejövetel alkalmával különben történt elzálogitás és lekötés értelmében Magyarország számára mindig megtartandja.

1. § És ha ő felsége netalán törvényes örökösök nélkül találna kimulni, még éltében fog arról gondoskodni, hogy az kiváltás ideje alatt halála után se essenek el valamely utonmódon a koronától és az országtól.

2. § És ezen felül azon leend és ki fogja vinni, hogy az emlitett összejövetel alkalmával létrejött egyezkedés és megállapodás értelmében a hat város magát a többi provinczia módjára ez országnak és Magyarország koronájának zálogba vesse és lekösse és erről szóló levelüket is kiállitsák és kiadják, a melyet ő felsége Magyarország koronájának tárnokházába fog beszolgáltatni és elhelyeztetni.

3. § Hogyha pedig a mondott uradalmakat az idők rendén azok, a kiket e jog az e részben történt elzálogitás és lekötés értelmében megillet, a koronától és Magyarországtól kiváltanák, akkor azt az egész pénzösszeget Visegrádra, a koronaőrök kezéhez kell szolgáltatni, hogy a korona mellett az ország szükségeire őrizzék.

4. § És aztán a főpap urak és bárók tanácsához képest az ország védelmére és hasznára kell ezt kiadni és felhasználni.

5. § És erről a pénzről ugyanazon főpap urak és bárók akaratán kivül s az ő tanácsuk és szabad meg kifejezett beleegyezésük nélkül semmi szin alatt sem szabad bármi módon intézkedni és rendelkezni.