1492. évi XIV. törvénycikk

a Mátyás király halála után elfoglalt összes fekvő jószágok visszaadandók

Az összes várakat, kastélyokat, mezővárosokat, falukat vagy birtokokat és halastavakat meg bármely birtokjogokat, a melyeket a néhai fenséges Mátyás király ur halála után bárki és bármimódon önhatalmából elfoglalt, az elfoglalók örökös hütlenség vétkének terhe alatt a legközelebbi áldozó csütörtök ünnepéig adják vissza azoknak, a kiknek kezéből elfoglalták volt.

1. § Ha pedig azok elfoglalói vakmerő bátorsággal ellenkezőt merészkednének cselekedni: akkor ezek az erőszakos foglalók azután, a miután őket a királyi, vagy nádori avagy udvarbírói és káptalani vagy conventi emberek, a kik abban a megyében szolgálnak, a hol ezek a birtokjogok, ugymint várak, kastélyok, mezővárosok, faluk meg halastavak vagy bármely ilyen elfoglalt birtokjogok léteznek, személyesen, vagy ha személyesen meg nem kaphatók, abból a lakházukból, a hol személyes székhelyüket tartják, megintették, tartozzanak azokat visszabocsátani.

2. § Hogy ha pedig ebben az esetben ellenkezőképen mernének cselekedni: az ez okból történendő perbehivás napja után következő harminczkettedik napra perbe kell őket hivni, és a királyi felségnek vagy az ország más rendes biráinak, a kinek vagy a kiknek parancsára ezeknek a foglalóknak a megintése és perbehivása történt, álljon szabadságukban, ellenök, mint biróilag elmarasztaltak ellen, itélőlevelüket kiadni és kibocsátani és azt végrehajtatni és nemkevésbbé az ekképen elfoglalt fekvő jószágokat meghozott itéletök erejénél fogva azok kezéből visszafoglaltatni és azok részére, a kiket illetnek, visszaadatni; a királyi felség pedig az ilyen erőszakos foglalónak minden többi fekvő jószágát, mint hütlennek javait, szabadon adományozhassa annak, a kinek akarja.

3. § Az elfoglalónak fekvőjószágaiból és birtokaiból azonban a királyi felség előbb a sértettnek az ilyen káraira nézve teljes elégtételt adasson.