1492. évi XVIII. törvénycikk

midőn a király a katonaságot az országból ki akarja vinni, ne kényszeritse az országlakosokat, hogy akaratuk ellenére menjenek vele; és hogyan keljenek föl az országlakosok az ország ellenségei ellen a királyi hadsereg mellett

Mindaddig, mig a királyi tisztek és zsoldos katonák az ellenségnek ellent tudnak állani, a főpap uraknak, báróknak és országlakosoknak, valamint más bármilyen állásu birtokos embereknek nem kell közönséges fölkelést hirdetni.

1. § Midőn pedig sürgős szükségnél fogva közönséges felkelést találna hirdetni, akkor azokat a főpap urakat és zászlós báró urakat s az ország nemeseit akaratuk ellenére nem szabad más táborozók módjára ez ország bármely részéből annak határain és szélein tul vinni, igy kivánván ezt az ő régi szabadságuk; kivévén azokat, a kik királyi zsoldot huznak.