1492. évi XXII. törvénycikk

ha a király és ország szolgálatában vagy akár a magán ügyeikben utazók és embereik kárt tesznek, miként kell ezért a károsultak esküjéhez képest elégtételt szolgáltatni?

Továbbá, hogy a midőn a főpapok és bárók meg bármely más nemesek akár magándolgaikban, akár közügyekben a királyi felséghez vagy ennek a curiájába, vagy a hadsereghez, avagy akárhová máshová utaznak vagy az ő embereiket küldik: mindenkor és mindenütt más országlakosok és népek kára, ártalma, sérelme és zaklatása nélkül kötelesek és tartoznak utazni.

1. § Abban az esetben pedig, ha valaki ennek ellenére merne cselekedni s bárkinek kárt okozna: a káros emberek, legyenek bár nemesek vagy nem nemesek, menjenek annak a vármegyének az ispánja és szolgabirái elébe, a hol e károk történtek s előfordultak, és panaszt tévén a nekik okozott károk mennyiségére nézve:

2. § Ha nemesek, önmagukra, ha nem nemesek, falusi birájukkal és a házukhoz mind két felől legközelebb lakó két szomszédjukkal esküdjenek meg; az ispánok és szolgabirák pedig erre a kárra és esküre nézve adjanak a panaszlóknak bizonyságlevelet.

3. § A melynek alapján, mihelyt a királyi curiára az ottan itélő birák és igazságszolgáltatók elébe mennek, a károsultak számára, a károkra és e károk kipuhatolása körül felmerült költségekre nézve, további bizonyitás és a per elhuzása nélkül, ama vármegye emlitett ispánja és szolgabirói levelének tartalmához képest, ahol bármely katonák kárt csináltak (a mely levélnek további bizonyitás megkivánása nélkül a jelen törvény erejénél fogva hitel adandó), minden kártevő részéről birói határozat utján itéletileg és törvényes végrehajtás mellett legott véglegesen és foganatosan teljes elégtételt kell elrendelni.

4. § És ezt az itéletet a király személyes jelenléte vagy az az idő szerént való nádor vagy országbiró avagy helyetteseik és a pecséttartók levél alakjában kötelesek meghozni és kiadni; és ama megyék ispánjainak, alispánjainak és szolgabiráinak, a hol azoknak a katonáknak a birtokai és fekvő jószágai vannak, a kikre az emlitetett károk elkövetése a fentebbi módon rábizonyult: ebben az itélőlevélben meg kell irni és parancsolni, hogy az ilyen sérelmes és káros emberek számára az itélőlevélben foglalt minden dologra nézve, a kártevők részéről, ezek vagyonának elvétele (és ha szükséges, birtokaik elfoglalása) utján, valamely káptalan vagy convent bizonysága előtt, a mondott itélőlevél vétele után azonnal teljes és haladéktalan elégtételt tartoznak adni.

5. § Ha pedig az ilyen kártevők királyi emberek, külföldiek vagy idegenek lennének, ezek részéről a királyi felség legyen köteles, az előbb emlitett feltételek megtartása mellett, teljes elégtételt szolgáltatni.

6. § A kik pedig efféle káraik miatt a királyi curia előtt akarnának perelni, ezt más hatalmaskodások módjára joggal és szabadon tehessék.

7. § Ha azonban, ilyen esetben kitünnék, hogy a károsultak hamisan esküdtek, mint hamisitók hamis esküvők és patvarkodók bünhődjenek.