1492. évi XXIV. törvénycikk

az urak azokért a károkért, melyeket várnagyjaik vagy vártisztjeik elkövettek, elégtételt adni és magukat ártatlanságukra nézve esküvel tisztázni kötelesek. Az urak viszont káruk megtéritése czéljából az ilyen szolgákat saját házaikban is elfoghatják, nemességük előjoga ellent nem állván

Ha a királynak és királynénak, ugyszintén a főpapoknak és báróknak, valamint a nemeseknek, nem nemeseknek és bármely országlakosoknak várnagyjai vagy egyéb tisztei a várakból, tisztségükből és az ő uraiknak erőhatalmával, a kiktől az ilyen várakat, birtokokat és hivatalokat tisztségbe kapták, hatalmaskodásokat, kártételeket, jogtalanságokat és bármily más gonosztetteket követnének el és vinnének véghez: uraik, a kik e várakat, tisztségeket és hivatalokat reájuk bizták, önmaguk és saját javaikból kötelesek és tartoznak tényleg minden kárért és ártalomért teljes elégtételt adni:

1. § Önmagukat pedig kellő eskütétellel az iránt tisztázni, hogy e hatalmaskodásokban, a melyeket várnagyjaik vagy tiszteik elkövettek, ártatlanok, azokról mit sem tudtak és azokban semmi részük sincs; az érintett elégtételadás miatt szenvedett kárukat pedig, ha akarják, az ő szolgáikon, várnagyjaikon vagy tisztjeiken, a kik ez elégtételadásra okot szolgáltattak, szabadon megvehetik akképen, hogy vagyonukat elvehetik és birtokaikat elfoglalhatják, avagy vagyonuk és birtokaik elégtelensége esetében, személyeiket még saját házaikban is letartóztathatják, és nemességüket szabad állapotuk vagy bármely más méltóságuk kiváltságára való tekintet nélkül, fogságba vethetik és emlitett káraik megtéritéseig ott tarthatják; de az ő káruknak mennyiségét, melyet elégtételadásuk okán szenvedtek, nem szabad tullépniök.