1492. évi XXX. törvénycikk

a királynak bármely országlakós fekvő jószágaiban felfedezett bármiféle ásványokat, a só kivételével nem szabad maga részére lefoglalni, hanem azoktól, kik a bányákat müvelik, szedesse be a királyi bányajövedelmet

Továbbá végeztük, hogy ha bárhol és bárkinek, akár a főpapoknak és báróknak, akár nemeseknek és más bármily rendü birtokos embereknek földjében, területén és határaiban arany vagy ezüst, réz, vasérceket vagy bármiféle fémeket és aknákat találnak (kivévén a sóaknákat a melyek egyedül a királyi felség uralmának és haszonvételének vannak föntartva), azoknak és azok örököseinek, a kiknek birtokterületén azokra ráakadtak, álljon jogukban és szabadságukban az ilyen aknákat és bányákat ásni és mivelni és a jövendő időkben mindenkor miveltetni, ugyszintén azoknak hasznát és jövedelmét huzni.

1. § Mindazonáltal akképen, hogy a királyi jogra tartozó és azokból folyó királyi haszonvételt, vagyis a bányajövedelmet, igy kivánván ezt más bányák szokása, a királyi felség részére hüségesen át kell szolgáltatni.

2. § És mivel a főpap urak, bárók és ez ország előkelői és tehetősebb nemesei között többen vannak, a kik megdicsőült elődeinknek, Magyarország királyainak adományozásából és beleegyezéséből saját földeiken arany-, ezüst-, réz-, vas- és különféle más érczbányákat mivelnek és munkáltatnak: álljon jogukban és hatalmukban azokat az előbb emlitett királyok engedélye, adományozása és beleegyezése értelmében és kiváltságaik tartalmához képest szabadon és minden akadály nélkül mivelni és megmunkáltatni, valamint azok jövedelmét húzni.


  Vissza az oldal tetejére