1492. évi XXXVII. törvénycikk

a bajvivások eltörlése

Mivel a párbaj vivásában egy- és más tekintetben igen sok csalást lehet elkövetni, mert ritkán küzdenek meg egymással azok maguk, a kik között ez az itélet kelt, hanem viadorokat fogadnak föl, kiket néha ajándékkal, kedvezéssel és igéretekkel megvesztegetnek és a kik ekképen felüket (miután ezek nem maguk szoktak megvivni) még oly fontos ügyben is el hagyják bukni.

1. § Azért elhatároztuk, hogy az itéletnek ez a neme, mely ezen az országon kivül hallatlan, örök időkre megszünjék, és se hatalmaskodások, se birtokjogok dolgában soha helye ne legyen.

2. § Párbaj ugyanis csak akkor foghatna helyet és csak arra az esetre van rendelve, a mikor minden bizonyiték hiányzik; ámde hatalmaskodási és birtokügyekben a feleknek mindig vannak bizonyitékaik, s különben is a párbaj megitélése a király katonai curiájára és nem a törvényszékre tartozik.

3. § Ehhez járul többnyire az is, hogy a királyi felség személyes jelenléte nem lehet ott a törvényszéken és a leveleket nem pecsételheti meg; az ugyanis, a ki ezzel megvan bizva, legtöbbnyire egyházi személy szokott lenni. Ezenkivül ott lesznek az érsekek, püspökök és több más papi személy, és épen azért nem illik, hogy a párbajt a törvényszéken rendeljék el.

4. § Ennélfogva ebből és több más üdvös szempontból és helyes okokból az itéletnek ez a neme örökre eltörlendő, kivéve azokat az eseteket, a melyekben minden bizonyiték hiányzik; például ha egy egyedül levő ember egy szintén egyedül utazót, a nélkül hogy valaki látná, kifosztana, vagy ha az egyik a másiknak, a nélkül hogy valami tanu lenne jelen, kölcsönt adna, vagy valamit titokban mondana, és külömben sem a fosztogatást, sem a hitelezést, sem pedig a mondott szavakat bizonyitani nem lehetne.

5. § A mely esetekben el lehet ugyan az ilyen párbajt határozni, csakhogy nem a törvényszéken, hanem a királyi felség katonai curiájában; mert köztudomásu dolog, hogy, mint előbb mondottuk, az ilyenfajta itélet erre és nem a törvényszékre tartozik.


  Vissza az oldal tetejére