1492. évi XLIII. törvénycikk

milyen személyeket kell a káptalanokból és conventekből a végrehajtásokra kiküldeni? a király és káptalan embereinek esküjéről, a csalárd végrehajtásnak és a végrehajtásra kimenni vonakodó királyi embernek a büntetéséről; s a határosok neveinek följegyzéséről

Továbbá, mivel a birói határozatokat, a melyeket a rendes birák a törvényszéken hoznak, a mindenkor követett szokás szerint királyi, vagy káptalan avagy conventi kiküldöttek szokták végrehajtani:

1. § Azért iktatások, megintések, perbehivások, határjárások, szemügyrevételek és közöstanuvallatások meg bármely más törvénykezési cselekvények eszközlésére, melyek káptalani vagy konventi emberek és bizonyságok közbe jöttével, - kiket közönségesen hiteles bizonyságoknak neveznek, - szoktak végbemenni, a káptalanokból és conventekből ne küldjenek ki egyszerü személyeket vagy embereket; hanem a káptalanokból legalább is kanonokat, vagy egyházi javadalmak és hivatalok birtokában levő személyeket; a konventekből pedig conventbeli szerzetes áldozárokat kell kirendelni.

2. § És mielőtt az ilyen káptalani vagy conventi bizonyságul kiküldöttek a birtokba való iktatásoknak, határjárásoknak, birtokok szemügyrevételének és közös tanuvallatásoknak véghezvitelére kimennének és ezekben eljárnának: esküdjenek meg, hogy ezekben a dolgokban hiven és igazságosan fognak eljárni és igaz jelentést vagy vallomást fognak tenni.

3. § Az előre bocsátottakban eljáró királyi emberek pedig akkor, a midőn visszatérnek és a káptalanok vagy conventek előtt vallomást vagy jelentést tesznek, hasonló esküt tartoznak tenni.

4. § A kiről pedig kiderül, hogy esküje ellenére hamisan járt el vagy hamis jelentést tett, az olyan mint hamisitó és hamis esküvő, ha javadalma van, ennek elvesztésével bünhődjék.

5. § És ezenfelül, akár van javadalma, akár nincsen, örökös fogságra kerüljön.

6. § Ha pedig az emlitett birtokba való iktatásokban, határjárásokban vagy szemügyrevételekben a királyi ember járna el törvénytelenül és hamisan: hamis eskü tényében, főbenjáró büntetésben és összes javainak elvesztésében kell őt elmarasztalni.

7. § Ha pedig akármely nemes ember, a kit más valaki az ő nevét tartalmazó királyi vagy más szokásos levél utján valamely káptalan vagy convent bizonysága mellé királyi emberül kért fel, az ilyen minőségben való eljárás terhét elvállalni és viselni vonakodnék; akkor legott a szokott hat márka birságban és a megállapitandó költségekben kell őt elmarasztalni, a melyeket a vármegye ispánja haladék nélkül hajtson be.

8. § A birtokba való iktatásoknak és szemügyrevételeknek pedig nem másképen, hanem, csakis az oda törvényesen egybehivott szomszédok és határosok jelenlétében kell végbe menniök.

9. § És hogy az ilyen dolgokban a hamisságot és csalárdságot annál jobban ki lehessen kerülni, az azokról kiállitandó káptalani és conventi levelekbe az emlitett eljárások alkalmával egyenesen oda gyült egyes szomszédok és határosok neveit sor szerint be kell irni.