1492. évi XLIV. törvénycikk

hány személy legyen a conventekben és minők legyenek azok? A prépost és apát hatalma az ő alárendeltjei fölött és a conventi levelek kiadásának módja

Mivel a szerzetes apátok és prépostok hanyagsága miatt, a kiknek hiteles pecsétekkel élő conventi helyek vannak alájuk rendelve, a levelek kibocsátása körül, igen sok hiba, és számtalan botrány szokott előfordulni.

1. § Főképen azért, mert az alattuk álló szerzetesekre a pecsét őrzését illetőleg tudvalevőleg, kevés befolyásuk van és eltürik, hogy sokkal kevesebb személy legyen hatalmuk alatt, mint a hánynak méltán lehetne a convent névvel élnie, ezek pedig az országlakosok kárára pecséteiket szabadon használják:

2. § Ennélfogva, hogy jövőre ez a különben rosz szokás megszünjék és az országlakosok annál biztosabb oltalomban részesüljenek, végeztük és rendeltük, hogy ezután a hiteles pecsétekkel biró szerzetes prépostok és apátok az illető rendből való tiz, vagy nyolcz vagy legalább hét és nem kevesebb szerzetes személyt, megannyi áldozárt, tartozzanak és legyenek kötelesek zárdájukban alkalmazni és tartani, és a levelek kibocsátásában ezekkel együtt kellő gondosságot tanusitsanak.

3. § És hogy e prépostok és apátok hatalmukat annál önállóban gyakorolhassák, határoztuk: hogy jövőre az emlitett, pecséttel élő, bármely rendből való szerzetesek vagy barátok prépostjaik és apátjaik hatalma és rendelkezése alatt állóknak tekintsék magukat és e prépostoknak és apátoknak joguk legyen őket érdemük szerint megbüntetni.

4. § Akképen, hogy ha bármely levél kibocsátásában netán valami hiba történnék, akkor az ilyen hibáért az illető conventnek perjele és őre essék az emlitett büntetésbe.

5. § Hogy pedig a kételkedők szivéből minden gyanu távol maradjon, határoztuk, hogy minden levél végére, annak keltezése előtt e barátoknak, tudniillik a perjelnek és őrnek a nevét annak rendje szerint be kell irni.


  Vissza az oldal tetejére