1492. évi XLV. törvénycikk

senkit sem szabad, megyés püspökének elkerülésével a római curia avagy az apostoli követ vagy kiküldött előtt perbe fogni

Mivel ez ország lakosait, főképen az együgyüebbeket, némely papok és más rendü, ugy nemes mint nem nemes emberek közül is többen, holmi keresett, néha még patvaros ürügyek alatt is a római curia elébe, vagy a midőn a pápának e Magyarországba küldött követe ide bejő, ennek elébe szokták idézni és őket per utján mind jobban s jobban nyomva s zaklatva valamely pénzösszeg fizetésére kényszeritik s ekképen néha minden megengedett, s meg nem engedett módon bünösen szokták éltüket tengetni és fentartani.

1. § Ennélfogva, hogy jövőre az ilyen gonosz, nyereségvágyó embereknek meg nem engedett keresete és patvarkodó eljárása megszünjék, a bárók, az előkelők és az egész ország közönsége azt rendelték és határozták:

2. § Hogy ezentul egyáltalán senki se merjen valakit valamely ügyben a római curia vagy annak valamely követe elébe idézni, hanem ellenfelét előbb az ő illetékes megyés érseke vagy püspöke, avagy ennek helyettese előtt perelje be s itt járjon el ellene törvényes uton; és ha aztán valamely fél látná, hogy vagy megtagadták neki az igazságszolgáltatást, vagy hogy különben igazságtalanul terhelték és marasztalták el, akkor álljon szabadságában és hatalmában ezt az ügyet felebbezés utján, és nem másképen, a római curia vagy követe elébe vinni és terjeszteni és ott tovább folytatni.

3. § A kik ennek ellenére cselekszenek, azok méltóan bünhődjenek.