1492. évi LIII. törvénycikk

a vármegyékben ne választott és esküdt nemesek, hanem az ispánok, alispánok és szolgabirák itéljenek, a végrehajtásokban pedig királyi és káptalani emberek járjanak el

Továbbá, ámbár a fenséges fejedelemnek, az emlitett néhai Mátyás király úrnak halála előtt kelt közönséges uj végzeményben, ugyan az a Mátyás király úr és az összes főpapok, bárók meg az ország nemesei elrendelték, hogy az ország mindenik megyéjében a tehetősebb nemesek közül bizonyos számu esküdteket kell kiválasztani, a kik minden illető megyében biráskodni, továbbá a tanuvallatásokat, perbehivásokat, megintéseket, iktatásokat, határjárásokat és minden egyéb birói végrehajtást eszközölni és végezni tartoznak.

1. § Mindazonáltal, minthogy ezt az országlakosokra nézve szerfölött terhesnek találtuk, azért, mert, hogy peresügyükben itéletet nyerjenek, minden tizenhárom vagy tizenöt nap alatt kénytelenek voltak a mondott vármegyék törvényszékén az emlitett esküdtek előtt megjelenni s törvényt állani; valamint azért is, mert a midőn ezeket a választott esküdteket valamely végrehajtás teljesitése végett kivitték, e miatt legtöbbnyire sok fáradtsággal és kiadással voltak terhelve.

2. § Ennélfogva végeztük, hogy ennekutána az ilyen választás, vagy az ilyen választott esküdt nemesek tisztsége maradjon abban és egyáltalán szünjék meg; hanem a törvényszékeken az ország vármegyéinek ispánjai vagy alispánjai és szolgabirái szolgáltassanak igazságot, a többi végrehajtásokat vagy birói meghagyásokat pedig, úgy mint: a tanuvallatásokat, perbehivásokat, iktatásokat, határjárásokat és bármely más birói cselekvényeket, azon a módon és abban a rendben, melyet az emlitett néhai Mátyás király úrnak előbb érintett utolsó új decretuma előtt követtek, legyenek kötelesek és tartozzanak teljesiteni, végezni és eszközölni.


  Vissza az oldal tetejére