A perbehivásokba némelyek ezt szokták betenni: N. és N. beleegyezésével és akaratából, a mi kétségtelenül az Isten és az ő igazsága ellen van. Mert hát ki tudhatja azt, hogy vajjon az illetők abba, a mit valaki elkövetett, beleegyeztek-e vagy azt meg akarták-e parancsolni? a titkok és a szándék fölött ugyanis az Istenen kivül senki sem itélhet helyesen.
1. § Miért is határoztuk, hogy ennek utána soha sem kell ilyen perbehivásokat kibocsátani.
2. § A nemesek feleségét, anyját, leányait és nővéreit, sem szabad soha perbehivni, hacsak olyan birtokjogok alapján nem inditanák a pert, a melyek őket egyenlő joggal látszanak illetni. Mindazonáltal az előbb emlitett záradékkal, vagyis ezzel: „N. és N.-nek beleegyezésével és parancsából és felbujtatására” soha, semmi időben sem kell őket perbe hivni.
3. § S ha ez mégis megtörténnék, a rendes birák és itélő mesterek ne méltassák figyelmökre, és soha meg se engedjék; kivévén mégis azt az esetet, ha az ilyen személyek az afféle gonosztevőket és azoknak egész családját segitségükkel és tanácsukkal kormányoznák, igazgatnák és gyámolitanák.
