Minthogy a királyi felségtől az ő szolgáinak és más hiveinek adományozott fekvő jószágok és birtokjogok elfoglalása miatt nemcsak a királyi felségnél, hanem az egész országban is sokszor szoktak panaszkodni és zúgolódni.
1. § Igen sokan ugyanis arról panaszkodnak, hogy mihelyt a királyi felség emberei vagy mások ő tőle valamely fekvő jószágokat felkérnek, ezeket a nélkül, hogy kutatnák, vajjon tudniillik ő felsége azokat igazságosan és törvényesen adományozhatta-e, rögtön elfoglalják, és az ő ellentmondásuk ellenére birtokba veszik,
2. § Ezért határoztuk, hogy ha ennekutána azok, a kiknek, a királyi felség bármely néven és czimen fekvő jószágokat adományozott, ezeket az ország törvényei és szokása ellen, még az ellentmondás és eltiltás ellenére is, bármi úton hatalmukba keritik: az ispán köteles leszen őket az ellentmondók kérésére nyomban meginteni, hogy azokról kezüket levegyék.
3. § De ha ezt az ő első felhivására és intésére megtenni vonakodnának, akkor azoknak az ellentmondóknak az ujabb kérésére, köteles lészen, miután a valóságról előbb meggyőződést szerzett, őket a jelen törvény erejénél fogva elfogni és az illető javakból kidobni s ezenfelül minden eszközzel e javak közbecsüjének megfizetésére kényszeriteni.
4. § A minek végrehajtására, ha az alispánnak egy magára elég ereje nem volna, megkeresésére köteles legyen és tartozzék a vármegye mellette fölkelni és őt illő készséggel segiteni és támogatni.
5. § A kik pedig olyan hatalmasok lennének, hogy az ispán ezt a vármegye segitségével sem hajthatná végre; azok ellenében, az ispántól nyert értesités után, e javakat a királyi felség tartozzék elfoglaltatni.
