1492. évi LXIII. törvénycikk

miképen kell eljárni olyan királyi adományok tárgyában, melyeket valakinek megszakadása czimén kértek föl?

Ha bármely megyében valamely elhunytnak magszakadása czimén jogok háramlása történt, és az ilyen birtokokra nézve nem nyilvánvaló, ha vajjon királyi jogra tatoznak-e, avagy pedig a nemzetségi atyafiakat vagy leányágat illetik? hanem e kettő: ugymint a királyi jog és másoknak, tudniillik a nemzetségi atyafiaknak vagy a leányágnak joga felől kétség támadna:

1. § Akkor az ilyen háromlott és kétséges, valamint más efféle netán előforduló jogokat mindenik vármegyében egy arra való köznemes, kit a vármegye ispánja a szolgabirákkal és az e czélból egy helyen összegyült többi nemesekkel együttesen a középrendüek, nem pedig a bárók vagy hatalmasabbak közül kiválaszt, mindaddig, mig az örökösök hátrahagyása nélkül elhunytak jogainak ezt a háramlást a királyi curia birói székén ki nem hirdetik, gondozza, és minden kártétel nélkül kezén tartsa (kivévén egyedül azt, hogy az ilyen birtokok szokott jövedelmeiből, a meddig azok kezén maradnak, mértékletesen költekezhetik, a miről aztán köteles legyen és tartozzék beszámolni). És ha a kihirdetés megtörténte után bárki is azt vitatná, hogy ezek a birtokok és jogok őtet illetik, jogainak előadásával egy egész év forgása alatt bizonyitsa be, hogy azok az övéi.

2. § Mit ha megtehet, az országbiró e jószágokba való iktatását rendelje el és hajtassa végre. Ha azonban bizonyitékai cserben hagyják, maradjanak azok királyi jogra, - s a kik azokhoz utóbb jogot tartanának, törvény utján királyi kézből keressék azokat.

3. § Midőn pedig az ilyen birtokokban és jogokban a fiágon magvaszakadtaknak feleségeik és leányaik maradnak hátra, ezeket kezükből nem kell elfoglalni és kivenni mindaddig, mig jogaikra nézve a valóág, vajjon tudniillik e birtokok és jogok a leányágat örökségül és örök időkre illetik-e vagy sem, ki nem derül.

4. § Hogyha kiderül, hogy ezek a jogok a leányágat nem illetik, akkor, mielőtt az ilyen elhunytaknak emlitett feleségeit a mondott fekvő birtokok uralmából kizárnák, őket a királyi felség vagy mások, a kikre azok háromlottak, hitbéreikre és jogaikra nézve teljesen elégitsék ki.

5. § A leányok számára pedig, az ország szokása szerint, a leánynegyed fejében különitsék el az apai házat az apai birtokok negyedrészével együtt, s hagyják őket kiházasitásuk idejéig azoknak birtokában.

6. § Kiházasitásuk és férjhezmenetelük után pedig leánynegyedjogukra nézve pénzül elégitsék ki őket.

7. § Ha pedig ama leányok közül valamelyik olyan emberhez ment férjhez, a kinek birtoka nincsen, akkor annak ugyancsak ez ország szokása szerint az ilyen leánynegyed fejében járó birtokba örökös joggal kell belépnie és benne maradnia.

8. § Ugy mindazonáltal, ha fivéreinek vagy azoknak a rokonoknak akaratából és beleegyezésével ment, mint emlitők, birtoktalan emberhez, kikre az ilyen jogoknak vagy negyedeknek férjhez menetele után visszaszállniok és háramlaniok kell.

9. § Máskülönben, ha ezt a mondott fivéreinek vagy rokonainak avagy szüleinek hire, akarata vagy beleegyezése nélkül tette, akár az atyai házból, akár bárók vagy előkelő nemesek udvarából és szolgálatából: akkor negyedjogát nem birtokban, hanem pénzben követelheti.


  Vissza az oldal tetejére