Ha bármely megyében valamely elhunytnak magszakadása czimén jogok háramlása történt, és az ilyen birtokokra nézve nem nyilvánvaló, ha vajjon királyi jogra tatoznak-e, avagy pedig a nemzetségi atyafiakat vagy leányágat illetik? hanem e kettő: ugymint a királyi jog és másoknak, tudniillik a nemzetségi atyafiaknak vagy a leányágnak joga felől kétség támadna:
1. § Akkor az ilyen háromlott és kétséges, valamint más efféle netán előforduló jogokat mindenik vármegyében egy arra való köznemes, kit a vármegye ispánja a szolgabirákkal és az e czélból egy helyen összegyült többi nemesekkel együttesen a középrendüek, nem pedig a bárók vagy hatalmasabbak közül kiválaszt, mindaddig, mig az örökösök hátrahagyása nélkül elhunytak jogainak ezt a háramlást a királyi curia birói székén ki nem hirdetik, gondozza, és minden kártétel nélkül kezén tartsa (kivévén egyedül azt, hogy az ilyen birtokok szokott jövedelmeiből, a meddig azok kezén maradnak, mértékletesen költekezhetik, a miről aztán köteles legyen és tartozzék beszámolni). És ha a kihirdetés megtörténte után bárki is azt vitatná, hogy ezek a birtokok és jogok őtet illetik, jogainak előadásával egy egész év forgása alatt bizonyitsa be, hogy azok az övéi.
2. § Mit ha megtehet, az országbiró e jószágokba való iktatását rendelje el és hajtassa végre. Ha azonban bizonyitékai cserben hagyják, maradjanak azok királyi jogra, - s a kik azokhoz utóbb jogot tartanának, törvény utján királyi kézből keressék azokat.
3. § Midőn pedig az ilyen birtokokban és jogokban a fiágon magvaszakadtaknak feleségeik és leányaik maradnak hátra, ezeket kezükből nem kell elfoglalni és kivenni mindaddig, mig jogaikra nézve a valóág, vajjon tudniillik e birtokok és jogok a leányágat örökségül és örök időkre illetik-e vagy sem, ki nem derül.
4. § Hogyha kiderül, hogy ezek a jogok a leányágat nem illetik, akkor, mielőtt az ilyen elhunytaknak emlitett feleségeit a mondott fekvő birtokok uralmából kizárnák, őket a királyi felség vagy mások, a kikre azok háromlottak, hitbéreikre és jogaikra nézve teljesen elégitsék ki.
5. § A leányok számára pedig, az ország szokása szerint, a leánynegyed fejében különitsék el az apai házat az apai birtokok negyedrészével együtt, s hagyják őket kiházasitásuk idejéig azoknak birtokában.
6. § Kiházasitásuk és férjhezmenetelük után pedig leánynegyedjogukra nézve pénzül elégitsék ki őket.
7. § Ha pedig ama leányok közül valamelyik olyan emberhez ment férjhez, a kinek birtoka nincsen, akkor annak ugyancsak ez ország szokása szerint az ilyen leánynegyed fejében járó birtokba örökös joggal kell belépnie és benne maradnia.
8. § Ugy mindazonáltal, ha fivéreinek vagy azoknak a rokonoknak akaratából és beleegyezésével ment, mint emlitők, birtoktalan emberhez, kikre az ilyen jogoknak vagy negyedeknek férjhez menetele után visszaszállniok és háramlaniok kell.
9. § Máskülönben, ha ezt a mondott fivéreinek vagy rokonainak avagy szüleinek hire, akarata vagy beleegyezése nélkül tette, akár az atyai házból, akár bárók vagy előkelő nemesek udvarából és szolgálatából: akkor negyedjogát nem birtokban, hanem pénzben követelheti.
