1492. évi LXXI. törvénycikk

a halasztások kinek a javára szolgáljanak?

Igen sokan megszokták tenni azt, hogy a törvényszék szinéről halasztások kedvezményével büntetlenül távol maradnak és az ellenükben igaz keresetü ellenfelet is hosszú perfolyással terhelik.

1. § Hogy tehát az ilyen csalásnak és hamisságnak jövőre vége szakadjon és mindenki kellő időben kapjon igazságot, megállapitottuk, hogy a királyi felségtől nyert halasztásoknak a nyolczados törvényszék idején senki se vehesse hasznát, hanemha azok, kik Magyarország végein és határain kivül várakban és szolgálatban, avagy királyi vagy országos követségben vannak, avagy háboruban foglalatoskodnak és erre a többiekkel együtt a kellő időben vonulnak ki.

2. § Azoknak is, kik mint emlitettük, az ország határain kivül várakban vannak, az ilyen halasztások csak három nyolczados törvényszakon legyen javokra, a negyediken pedig felelni és törvényt állani tartoznak.

3. § Ezenkivül, ha két fivér vagy többen is, atyjuk halála után, osztozatlan állapotban volnának, és a legidősebb fivér otthon maradna, a többi fivérek pedig vagy azok valamelyike háborúban, avagy, mint előbb mondottuk, az országon kívül, várakban volnának elfoglalva, használhassák és élvezhessék a halasztást.

4. § A kik pedig az efféle halasztásokat a királyi felségtől csalárdul mernék kieszközölni, vagyis hazug módra állitják, hogy fiaik vagy fivéreik háboruban, vagy az országon kivül várakban avagy követségekben vannak elfoglalva: azokat legott nyelvváltságon kell marasztalni, és ezt a büntetést a biró, a ki előtt az ügy foly, elengedhetetlenül vegye föl.


  Vissza az oldal tetejére