Mivel némelyek a bánok, vajdák, ispánok és alispánok, valamint más rendes birák törvényszékétől és biróságától az igazságos vagy jelentéktelen ügyeket is felszokták vinni a királyi curia elébe, hogy tudniillik ellenfelüket hosszasabb és terhesebb perekkel, fáradsággal, költséggel, jogtalansággal és kárral zaklathassák és terhelhessék:
1. § Ennélfogva az országlakosoknak, és kiváltképen az elnyomottaknak, és szegényeknek nyugalmára és megkönyebbitésére a főpap urak, bárók és többi országlakosok közös tanácsával, akaratával és hozzájárulásával megállapitottuk: hogy ha ezután valaki valamely ügyet bármely birótól a királyi felség curiájába felebbez, és ott az előbb hozott itéletet jóváhagyják, legott kétszeres birságban kell őt elmarasztalni, a melyben a felebbezés miatt tekintendő elmarasztaltnak és ezt az ő rendes birája azonnal okvetlenül hajtsa be,
2. § Mindazáltal kijelentvén azt; hogy ha az emlitett vármegyék székén valamely fél részére egyedül saját személyében leteendő esküt itéltek meg, akkor az a fél az ilyen itélet ellen ne felebbezhessen.
