1492. évi LXXIII. törvénycikk

a királyi curiától visszaküldött ügyeket az ispánok és alispánok meg szolgabirák huszonöt márka büntetés alatt végrehajtani kötelesek

Ezenkivül, mivel az emlitett ispánok és alispánok akkor, a midőn a mondott királyi kuriában jóváhagyott vagy kiigazitott ügyeket hozzájuk vissza küldik, hogy az itéletet rendes birájuk törvényes meghagyásához képes végrehajtsák, e végrehajtás teljesitését gyakran, még pedig az ellenfélnek való kedvezésből vagy valamely más tekintetből elmulasztják:

1. § Ennélfogva, hogy az a fél, a kinek a részére ezt az itéletet hozták, a maga jogától el ne essék, határoztuk és rendeltük: hogy ha az ispánok és alispánok, miután őket a visszaküldő biró levelével megkereste, a végrehajtást a megkeresés napjától számitott tizenöt nap alatt valamely igaz és helyes ok nélkül, elmulasztják, akkor az ilyen ispánokat és alispánokat legott huszonöt nehéz girában kell elmarasztalni, melyeket az a biró, a kinek a meghagyását végre nem hajtották, haladéktalanul és elengedhetetlenül hajtson be.

2. § Minthogy pedig azokat az ügyeket, melyek a vármegyének és bármely vármegyék szolgabiráinak a székétől felebbezés utjan a királyi curia elébe kerültek, mostanig mindig a nyolczados törvényszékre szokták átküldeni és egyedül e nyolczados törvényszéken felülvizsgálni, megvitatni és befejezni, és e miatt a fontos, tudniillik a királyi curiában megkezdett ügyeknek a megvitatását és megvizsgálását mind gyakrabban vagy el kellett mulasztani vagy félre tenni és a felek nem csekély kárával későbbi nyolczados törvényszakokra halasztani: ennélfogva, hogy a felek fáradtságtól és költségtől meglegyenek kimélve és hogy e perek mentül rövidebben érhessenek és érjenek véget, határoztuk és rendeltük:

3. § Hogy ennekutána jövőre bármely megye nemeseinek törvényszékétől akármely ügyet, bármilyen megfelelő határidőkre időközben, azaz a nyolczados törvényszakokon kivül is felebbezés utján a királyi kuriához fel lehessen vinni és küldeni és a rendes biróknak, tudniillik a kik elébe küldötték, szabadságukban álljon azokat itt Budán azokban a határidőkben megvizsgálni, megvitatni és befejezni.

4. § Mivel pedig némely alperesek eddig szokásba vették, hogy az ellenük úgy birtokjogok mint más bármely ügyek tárgyában inditott pereket is gyakran különféle keresett kifogásokkal hosszura nyujtják és a felpereseket munkával és költségekkel igaztalanul terhelik, különösen pedig, a midőn a felperes a határidők megtartásával és minden jogának s megyebeli bizonyitékainak felmutatásával saját ügyét rendes birája előtt terhes fáradtsággal és költséggel annyira a végső befejezéshez juttatta, hogy abban az ügyben már csak végleges határozatot vagy itéletet kellene hozni és kimondani: akkor az alperes, látván azt, hogy elbukik és az ügyet különben tovább ki nem huzhatja, kigondolt patvarkodással azt állitja, hogy a felperes ellenében nyugtató levele van és ez által ügyét az ezután következő más nyolczados törvényszékre halasztatja el és viteti át.

5. § Miért is, hogy az ilyen patvarkodásoknak kellő eszközzel utját álljuk, határoztuk és rendeltük, hogy ha ennekutána jövőre bármely alperes feleletadásának első határidejében azt állitaná, hogy neki a felperes ellenében nyugtató levele van, ennek előadására és felmutatására az ezután következő legelső nyolczados határidőt kaphassa.

6. § Hogyha azonban a törvényes határidők megtartása után, vagyis az ügy végleges befejezése idején állitaná az alperes, hogy neki ilyen nyugtató levele van: akkor, ha csak azt nyomban elő nem adja és fel nem mutatja, annak felmutatására és előadására egyáltalán semmi ujabb nyolczados törvényszakot ne kaphasson.


  Vissza az oldal tetejére