1492. évi LXXXI. törvénycikk

a bármely fekvő jószágban tartózkodó nyilvános gonosztevők, hamisitók és pénzcsinálók büntetéséről és elfogásuk módjáról

Ha valakinek fekvő jószágain tolvajok, latrok, gyilkosok, gyujtogatók és pénzcsinálók, avagy levelek vagy akár mások kézirásának hamisitói tartózkodnának és e fekvő jószágok urai azokat az ispán felszólitására jószágaikból ki nem üznék, az ispán tartozzék azok kézre keritése végett rájuk küldeni.

1. § És ha parasztjaik vagy azoknak a birtokoknak a lakosai, a melyeken azok tartózkodnak, az ispán emberei ellen támadnának és nekik ellent állanának, hogy azokat el ne foghassák, az ispán a birtokot azonnal ne foglalja el, hanem tartozzék másodszor nagyobb erővel és nagyobb hatalommal ráküldeni és mind az emlitett gonosztevőket, mind azokat a parasztokat elfogatni.

2. § A mikor is, ha az illető birtok urának a tisztei a parasztokkal együtt, vagy külön is, más bűntársakkal fölkelnének és nem hagynák azokat elfogni, azonban megigérik, hogy a törvényszéken az ispán előtt törvénybe fogják állatni, az ispán embereinek ezzel be kell érniök; és ebben az esetben az ispán a birtokot ne foglalja el.

3. § Ellenben, ha azokat sem elfogni nem hagyják, sem pedig, mint emlitők, törvénybe állatásukat meg nem igérik, kötelesek legyenek és tartozzanak az illető birtokot elfoglalni, addig, mig a királyi felség meg nem kegyelmez.

4. § Ha pedig ebben az esetben az ilyen földesúr az ispán vagy ennek emberei ellen személyesen kelne föl és állana ellent, hogy a mondott gonosztevőket vagy azokat a lázadó parasztokat se lehessen elfogni, és azt a mint előbb mondottuk, meg nem igérné, hogy őket a törvényszéken elő fogja állatni, vagy ha megigérné, de nem tenné: az a birtok, a melyben az megtörténnék, szálljon a királyi fiscusra.