1492. évi LXXXV. törvénycikk

az egyházi személyeket és a nemeseket nem kell kényszeriteni, hogy a vám- és révhelyek felé menjenek; és a feleségeiket vivő nemesek ne legyenek kötelesek vámot fizetni; s azok büntetéséről, akik őket a vámfizetésre kényszeritik

A nemesek és az egyházi személyek nem tartoznak a vám- és révhelyek felé menni s arra nem kell őket kényszeriteni, hanem minden akadály és fizetés nélkül szabad átkelést kell részükre engedni azokon a réveken és utakon, a melyeken át akarnak kelni.

1. § A kik ez ellen cselekszenek, azok az ilyen megakadályozott nemes élő dija fizetésének a büntetésén maradjanak.

2. § Hasonlóképen, mivel az ország nemeseit, midőn házasodni mennek és feleségükkel szokott módon tüzhelyükre visszatérnek, a réveken és vámhelyeken nem egyszer különféleképen háborgatják; azért álljon jogukban és szabadságukban kiséretükkel együtt minden vámfizetés és egyéb akadály nélkül úgy oda menni, mint visszajönni.

3. § Az ez ellen vétők az előbb emlitett büntetéssel lakoljanak.