1492. évi LXXXVII. törvénycikk

a vám igazságos szedéséről; a hamis és uj utakról, hidakról és hajókról és az ispánnak ezekre a dolgokra vonatkozó tisztéről és hatalmáról

Továbbá, mivel úgy a királynak mint a királynőnek és másoknak vámszedői, a portékáikkal és áruikkal ide s tova utazó országlakosoknak és idegen embereknek mértéktelen és fölösleges vámok szedésével sok bajt, kárt és rövidséget okoztak és naponkint okoznak.

1. § Azért elrendeltük, hogy az egyes vármegyékben az ispán az illető vármegye kiválóbb nemeseivel állitsa egybe, hogy hány vámhely van abban a megyében.

2. § És e vámhelyek uraitól vagy birtokosaitól meg kell kivánni az ő vámhelyeik első felállitásáról szóló levelek felmutatását és ha ezekből kitünik a fizetendő vám mennyisége, a melyet az egyes dolgok után fizetni szoktak, annak fizetését a folyó pénz értéke szerint akképen kell mérsékelni és leszálllitani, hogy se a vámosoknak, vagy a vámhelyek birtokosainak igaz jövedelme ne kisebbüljön, se megforditva a vámfizetésre kötelezettekre nézve a fizetés mértéke hiába nagyobbra ne nőjön.

3. § Ha azonban a vámhelyeknek az első felállitásáról szóló leveleket nem lehetne megkapni és felmutatni, vagy a netalán megkapott és felmutatott levelek a fizetendő vám mennyiségét föl nem tüntetnék, akkor az ispán az illető vármegyének emlitett nemeseivel annak a vármegyének mindenféle vámjaira nézve fürkészsze ki s tudja meg, hogy mekkora volt a vám mennyisége, melyet régibb időben a szokás szerint vám alá eső egyes dolgok után fizetni szoktak, és az az idő szerint folyó pénz értékének (a lehető legigazságosabb) kiegyenlitésével vigye azt vissza a régi szokásra, mindenkor a vámszedésre jogosultnak és a vám fizetésére kötelezettnek kára és hátránya nélkül, mindenkor tiszteletben tartván tudniillik mind a két félnek a jogát.

4. § Hasonlóképen nyomozza ki, vizsgálja meg és hozza tisztába, hogy melyek az egyes vámhelyeket megkerülő álutak és hol vannak azok? mekkora távolságban vagy közelségben szabad és kell az egyes vámosoknak törvény és szokás szerint az ilyenálutakat elállani és az utasokat azoktól eltiltani s távoltartani? Bármely helységben pedig új utakat, a melyek ezelőtt soha sem voltak szokásban, a saját földterületén az utasok közös és általános átkelése czéljából a vámhelyek rovására és kárára senki se merjen létesiteni. Különben az ilyen ujonnan létesitett utak tekintetében az alispán és a szolgabirák az illető vármegyének emlitett nemeseivel együtt határozzanak a fölött, vajjon álutaknak kell-e azokat tekinteni vagy egyébként ellenezni?

5. § Ezenfelül a vámbirtokosok, a kik a hidak vagy hajók használatáért vámot szednek, az ilyen hidakat vagy hajókat mindenkor jó karban tartsák fönn, akképen, hogy az utasok és vámfizetők az ő hidjaikon és hajóikon szabadon és minden akadály nélkül kelhessenek át.

6. § A kik pedig ezt tenni elmulasztanák, azokat megyei ispánjaik és az illető vármegyének a nemesei alkalmas büntetésekkel és birságokkal annyiszor, a mennyiszer hanyagságuk szükségessé teszi, hidjaiknak és hajóiknak kellő kiigazitására és föntartására szoritsák, úgy azonban, hogy senki se merészkedjék az álutakat mások földein elállani és őrizni.

7. § Azok részére pedig a kiknek a hidakon és hajókon ezek rossz fentartása miatt valami káruk lesz, ama hidak és utak urainak a károkat meg kell tériteniök.


  Vissza az oldal tetejére