1492. évi LXXXVIII. törvénycikk

a kiváltságolt révek kárára ál- és titkos réveket, a birtok elvesztésének terhe alatt, senkinek sem szabad tartani; és azoknak a büntetéséről, a kik titkos réveken kelnek át

Minthogy a kiváltságolt révek rövidségére egy országlakosnak sem szabad ál- és titkos réveket beállitania és föntartania.

1. § Ezért határoztuk és rendeltük, hogy mostantól fogva jövőre egyik országlakos se merészkedjék az átkelők vagy átmenők részére titkos vagy meg nem engedett réveket, hajókat meg csolnakokat beállitani és föntartani, ama birtok elvesztésének büntetése alatt, a melyen ez, mint emlitők, a kiváltságolt rév kárára megtörténnék.

2. § A mely kereskedőkre vagy utasokra nézve kiderül, hogy a maguk számára meg nem engedett és titkos révekről gondoskodtak, és a kiket rajta kaptak, hogy azokon a helyeken keltek át: azokra nézve jövendőben ugyanazt a szabályt kell megtartani, a mely azokra alkalmazható, a kik az igazságos vámhelyen nem fizetnek s nem azon kelnek ál.