1492. évi LXXXIX. törvénycikk

a letartóztatásoknak miképen kell végbemenniök?

Ha akárki le akarna valakit tartóztatni, a letartóztatást bármely okból sem a saját, sem osztatlan testvérei vagy urai birtokain, földein vagy tisztségeiben ne eszközölhesse.

1. § Különben a helytelen letartóztatás miatt három gira büntetésen maradjon és a vármegye ispánja másik három márka birsággal arra kényszeritse, hogy a fogságnak véget vessen és a foglyot szabadon bocsássa.

2. § Különben, ha az alispán netalán valaki iránt való kedvezésből e részben a végrehajtás teljesitését elmulasztaná vagy lanyha volna: a letartóztatott félnek vagy az ő földes urának jogában és szabadságában álljon, vagy magát a letartóztatót, vagy helyette annak a falunak vagy birtoknak jobbágyai közül, a hol a jelen határozat áthágója lakik, mást vagy másokat, a kiket megkaphat, mindaddig, mig az ekképen, mint mondottuk, helytelenül letartóztatott dolgaival együtt szabaddá nem lesz és ez igaztalan fogságért a mondott hat gira büntetésre nézve elégtételt nem nyer, közhelyen letartóztatni és ezt a birságot a földes ur vagy tisztje és annak a közhelynek birája és esküdt polgárai előtt, a hol az a letartóztatás történt, törvényesen visszakövetelni és visszaszerezni.

3. § És annak a földes urnak avagy tisztének, vagy a birónak és esküdt polgároknak álljon hatalmukban a letartóztatottak részéről az előbb mondott hat gira birságra nézve elégtételt adni.

4. § Midőn pedig más dolgokban és ügyekben közhelyen akar letartóztatást eszközölni, annak a közhelynek a birája ezt a letartóztatást a maga jelenlétében nem másképen, hanem csak ugy türje el és engedje meg, ha tudniillik a letartóztató a vármegye ispánjának vagy alispánjának avagy a szolgabiráknak levelével vagy más hitelt érdemlő okokkal bebizonyithatja, hogy ő előbb annak a falunak az urától vagy birájától, a melyben a letartóztató lakott, igazságot kért, ezt azonban részére megtagadták, vagy hogy azt végig kiszolgáltatták, de kellő elégtételt nem adtak.

5. § Ha pedig a mondottakat az emlitett módon bebizonyithatja, akkor annak a közhelynek vagy birtoknak az ura, vagy birája, avagy előljárója tartozzék a fogságot föntartani és a felek közt az ilyen dolgokban szokásos módon törvényt és igazságot tévén, az előtte igazolt adósságok vagy más kihágások vagy dolgok iránt a biróilag elmarasztaltnak vagyonából vagy a vagyon elégtelensége esetében személyeik letartóztatásával kellő elégtételt szolgáltatni.

6. § Abban az esetben pedig, a mikor a letartóztatásban eljáró biró, bárki iránt való kedvezésből vagy bárkitől félve avagy akármely más, ki nem menthető okból, az ő jelenlétében törvényesen eszközölt vagy eszközlendő letartóztatást föntartani és a feljebb körülirt módon törvényt és igazságot meg teljes elégtételt szolgáltatni vonakodnék: akkor a letartóztatónak, a kinek az ellenfelét szabadon bocsátotta, a kárért, melynek megtéritését az eme letartóztatás által és igazságszolgáltatás utján kereshette és megkaphatta volna, valamint annak minden érdekéért felelni tartozzék és annak részére le legyen kötve.

7. § Hacsak a letartóztatandónak vagy a letartóztatandóknak akkora hatalmuk vagy erejük nem volna, a mely miatt a közhely ura vagy birája azoknak ellent nem állhat és őket le nem tartóztathatja, vagy az elfogottakat valamely más közbejött hatalom a letartóztatásban eljáró biró akarata ellenére erőszakosan el nem vinné.

8. § Ilyen eset állván be, ez ellen, a maga mentségére, szomszédjai és határosai előtt, mentől előbb a mint teheti, tiltakozzék.