1492. évi XC. törvénycikk

a nemeseket és azok fekvő jószágait, ugy szintén a nemesekért azok jobbágyait nem szabad letartóztatni

Továbbá vannak, főképen a főpap urak és bárók fekvő jószágain és birtokain némely előljárók, birák és tisztek, a kik akkor, a midőn némelyek előttük adósságokra vagy más dolgokra nézve a nemesek ellen panaszt tesznek, e panaszlók sürgetésére az ilyen nemesek jobbágyait vagy elfogják, vagy pedig javaikkal együtt letartóztatják és ekképen azok a nemesek többnyire azon veszik észre magukat, hogy azoknak a biráskodása alatt állanak.

1. § És mivel a faluk, mezővárosok vagy városok előljárói, avagy birái vagy tisztei, vagy akár az ilyen birtokok földes urai is, a nemesek fölött ilyen esetekben semmi joghatóságot sem gyakorolhatnak, azért határoztuk és végeztük;

2. § Hogy ennek utána jövőre a nemesekért, akár adósságok alkalmából, akár bármely más dolog miatt, letartóztatás sehol se történhessék és magukat a nemeseket se legyen szabad, sem személyeikben, sem dolgaikban, bármi módon gátolni vagy letartóztatni.

3. § Hanem a kik azt állitják, hogy némely nemesek ellen valami keresetük van, vigyék azt a vármegye ispánja és szolgabirái, vagy az ilyen nemesek más rendes birái elébe.

4. § A kiknek részéről azok az ispánok és szolgabirák vagy a többi rendes birák kötelesek lesznek az ország szokásánál fogva a felperes törvényes bizonyitékainak megfelelő törvényt és igazságot szolgáltatni, valamint kellő elégtételt adni

5. § A kik pedig eme rendelés ellenére, valamely nemes helyett az ő jobbágyát és ennek javait tartóztatják és foglaltatják le: azokat e letartóztatott jobbágy élő dijában és a lefoglalt dolgok becsüjében kell elmarasztalni.

6. § És hasonló módon elmarasztaltaknak tekintendők akkor is, ha azt a nemest saját személyében tartóztatják le, vagy annak saját javait foglaltatják le.


  Vissza az oldal tetejére