1492. évi XCIII. törvénycikk

annak büntetése, ki a szabadságának megnyerése után elköltözni szándékozó jobbágyot el nem bocsátja

Azoknak a jobbágyoknak erőszakos letartóztatása és megkárositása esetében, a kik szabadságolásukat kérve, a törvényes földbér letétele és egyéb adósságaik megfizetése után másnak birtokára akarnak költözni.

1. § A vármegyei ispán az ő szolgabiráival (a kik nélkül ilyenekben egyáltalán nem kell eljárnia), azokon a kikre ez esetben a vétkesség törvényesen rábizonyul, akár hányszor és akármikor derüljön ki vétkességük, haladék nélkül három gira büntetést vagy birságot vehet föl és ugyanakkor a visszatartott vagy megkárositott jobbágynak meg kell engednie, hogy összes javaival (miután kárát is visszakapta) szabadon elköltözzék, kivéve azokat, kik szabadságolt állapotukban helyben maradtak.

2. § Az ekképen szabadságoltaknak ugyanis másképen ne legyen szabad elköltözniök, mint ha távozásuk idején uraiknak mindazokra a rendes és rendkivüli adózásokra nézve, melyeket szabadságolt állapotuk ideje alatt kell vala teljesiteniök, eleget tesznek, ugy mindazonáltal, hogy ha ott szabadságolt állapotuk ideje alatt valamit épitettek, arról ama hely biráinak és előljáróinak becsléséhez képest, a hol laktak, szabadon rendelkezhessenek.