1492. évi XCIV. törvénycikk

büntetése azoknak, a kik a szabadság kérése nélkül vagy lopva költöző jobbágyot, és az ispánnak meg alispánnak, kik mások jobbágyait elviszik

Ha valaki másnak jobbágyát, a ki a maga szabadságolását se nem kérte se meg nem nyerte, vagy kérte ugyan, de meg nem kapta, tizenöt nappal az ilyen szabadságkérés előtt erőszakosan elvitte: az, ennek a jobbágynak erőszakos elviteleért három márka birságot fizessen és a vármegye ispánja a szolgabirákkal, más három márka birsággal kényszeritse arra, hogy azt a jobbágyot visszaadja.

1. § Ha pedig valakinek a jobbágya nem szabadságának megnyerésével, hanem lopva távoznék másnak birtokára és az, a kinek birtokára ment, megkeresésre őt visszaadni vonakodnék, akkor a megyei ispán köteles legyen és tartozzék ezt három gira birsággal e szökevény jobbágy visszaszolgáltatására kényszeriteni.

2. § Ugy mindazonáltal, hogy a szabadságolás kérése és meg nem nyerése esetében, a jog és igazságszolgáltatás mellőzésével és az illető egyéb tartozásainak megfizetése nélkül, részben az alispánnak, részben pedig a panaszosoknak fizetendő huszonöt gira büntetés fizetésének terhe alatt, még a megkapott szabadságot követő tizenöt nap alatt se merje senki másnak jobbágyát erőszakosan elvinni és nem is szabad azt megtennie.

2. § Ugyanez áll a vármegyei ispánokra és alispánokra nézve, ha azok tisztségükben elbizakodva, a jobbágyokat erőszakosan elvitetik, őket is ugyanazon büntetésnek és tehernek kell alávetni.


  Vissza az oldal tetejére