Hogy annak az egyenetlenségnek a forrása, mely a káptalani és conventi levelek megváltási és a káptalani és conventi bizonyságok utazásainak és fáradságának megfizetése körül gyakran szokott támadni, jövőre megszünjék és elenyészszék, a régi szokást utánozva, határoztuk.
1. § Hogy minden hiteles helyen, ugy a káptalanokban, mint a conventekben, mindenik perbehivó levélért, az elsőért, másodikért és harmadikért, levélváltság fejében egyenkint huszonnégy nagyobb veretü dénárt kel fizetni a káptalanban vagy conventben annak jegyzőjével és iródiákjával együtt.
2. § Minden egyes ügyvédvalló levélért huszonnégy dénárt.
3. § Mindenik eltiltó, tiltakozó és más hasonló levelekért, ha nyilt levél alakjában kelnek, huszonnégy dénárt, ha zárt alakban: akkor tizenkét dénárt.
4. § Minden kiváltságlevél alakjában kelt bevalló levélért száz dénárt; ha pedig nyilt levél alakuak, huszonnégy dénárt.
5. § Minden, akár nyilt, akár zárt tanuvallató levélért huszonnégy dénárt.
6. § Továbbá az ország levéltárában elhelyezett régi levelek párjáért a levéltárőrnek vagy a levél kikeresőjének egymagára száz dénárt és a kikeresett levél megváltása fejében, ha nem volt rajta sok más és nyilt alakban készült volt, huszonnégy dénárt; ha pedig nagy irási munkával járt és kiváltságlevél alakjában készült volt, száz dénárt. A nyilt alakban kelt egyszerü átirásokért vagyis átirt levelekért, ha az irás munkája nem volt nagy, huszonnégy dénárt: de ha a levél terjedelmes volt, vagy kiváltságlevél alakjában kelt, száz dénárt.
7. § Iktató levélért, ha az iktatás alkalmával ellentmondás történt, huszonnégy dénárt.
8. § Örökös erejü iktatólevélért pedig, a mikor ellentmondás nem történt, a levélváltságot a birtok mennyiségéhez és a telkek számához képest a következő módon kell venni: tudniillik, egy, két, vagy három avagy négy telek után egészben véve száz dénárt; négy telken felül pedig, egészen tizig, mindenik telek után harminczhárom dénárt; ha pedig a telkek száma tizen felül volna, egészen huszig, mindenik telek után huszonnégy dénárt; ha pedig számuk a huszat is meghaladja, egészen százig, mindenik telek után tizenkét dénárt; ha pedig számuk száznál többre mennek, akár meddig, akkor mindenik telek után nyolcz dénárt.
9. § Határjáró levelekért, ha ellentmondás és perbehivás nem történt, huszonnégy dénárt.
10. § Az olyan határjárások esetében pedig, a melyek alkalmával egyszerü összeirás, vagy a királyi curiából kiküldött emberekkel, a földre nézve tett eskü mellett, a törvény rendje szerint vagy a felek megegyezésével szintén egyszerü összeirás vagy végleges határjelölés történt: levélváltság fejében négyszáz dénárt; midőn pedig az ilyen határjárások és kijelölések alkalmával a felek meg nem egyezése következtében az ügyet a királyi curia elébe viszik, az ilyen levelek megváltása fejében száz dénárt kell fizetni.
11. § A törvény rendjén meghagyott közös tanuvallatásért száz dénárt.
12. § Továbbá a birtokhatárok megjárásának szemügyrevételeért száz dénárt.
13. § Továbbá a főbenjáró itéletben marasztalt emberek birtokainak birói meghagyás alapján történt elfoglalása és javaiknak elvétele alkalmából a káptalant, régi szokásnál fogva, az elvett dolgoknak egy tizedrésze, levélváltság fejében pedig száz dénár fogja illetni. A telkeknél birói meghagyásra eszközlendő becsléséért száz dénárt kap.
14. § Továbbá, eskütételt bizonyitó levélért, mely az eskütársak neveit foglalja magában, száz dénárt.
15. § A pénzekből, melyeket a káptalanok, vagy conventek, avagy azok bizonyságai előtt szoktak fizetni, a káptalan vagy convent nem vehet tized és kilenczedrészeket, hanemha akkor, a midőn ezeket a pénzeket a felek egyenetlensége miatt helyezték el sekrestyéikben vagy letéthelységeikben; az ilyenekből ugyanis, törvény szerint, vehetnek tized és kilenezed részeket, de annak a félnek a rovására, a ki az ilyen pénznek letétbe való helyezésére okot szolgáltatott.
16. § A káptalanok és konventek bizonyságul kiküldött embereinek pedig minden egyes napra, a melyet hiteles bizonyság gyanánt uton töltenek, egyenkint tizenkét nagyobb dénár jár, akar a saját lovaikon utazzanak, akár a peres felek lovain vigyék őket, ugy mindazonáltal, hogy lovaikkal és cselédjeikkel együtt mindenkor azoknak a peres feleknek az élelmén és költségén kell hazulról elvinniök és ismét hazahozniok, a kik őket a végrehajtásokra kiviszik.
