1492. évi CVII. törvénycikk

azoknak a büntetése, a kik a trónüresedés idején, vagyis a király halála után foglalnak, fosztogatnak, rabolnak és más gonosztetteket visznek véghez

Ezen kivül az összes főpap urak, bárók és előkelők és az ország minden nemesének egyenlő óhajára és egyetértő akaratával határozatba ment:

1. § Hogy a mely országlakosok, bármi rendüek és állásuak legyenek, ezután mindörökre, Magyarország valamely királyának halála után várakat, kastélyokat, városokat, mezővárosokat, falukat vagy birtokokat foglalnak el, gyujtogatásokat, fosztogatásokat, rablásokat és bármely más gonosz tetteket visznek véghez: azok a rablók, gyujtogatók, fosztogatók és bármely javak elfoglalói és gonosztettek elkövetői legott örök hütlenség büntetésébe essenek s az ország iránt örökre hütlenek számába jöjjenek.

2. § És hogy az ilyen gonosztevőknek se a királyi felség, a főpap urak és bárók tanácsából, sőt maga az egész ország se kegyelmezhessen meg, hanem az örökös szolgaság és parasztság igájába görnyedve vég nélkül viseljék bünös tettük gyászos büntetését.


  Vissza az oldal tetejére