A tolvajokra és gonosztevőkre vonatkozó nyolczvanegyedik czikkelyhez, melyben az áll: hogy ha valaki az ilyen gonosztevőket az ő fekvő jószágaiból ki nem üzi, akkor azok elfogatása végett az ispán tartozzék rája küldeni, ez járult:
1. § Hogy az ilyen gonosztevőket nem kell kiüzni, hanem az, vagy azok, a kinek vagy a kiknek jószágain azokat az ispán vagy alispán vagy szolgabirák megkapják, legyenek kötelesek elfogni és ezeknek vagy ezek valamelyikének megkeresésére megbüntetésük végett a törvényszékre vinni.
2. § Ha pedig nem akarnák vagy vonakodnának odavinni, akkor az illető gonosztevőnek a diján maradjanak és mindamellett a gonosztevők ha utóbb, idők multán, ellehet fogni, méltó büntetést kapjanak.
3. § Világosan kijelentvén azt: hogy az olyan kiváltságolt nemesek s bármely birtokos emberek, a kiket szabad ispánoknak neveznek, az ilyen gonosztevőket megbüntethetik és nem kötelesek a maguk akarata ellenére a törvényszék elé állitani.
4. § Ha azonban az ispán vagy alispán és szolgabirák meg a szabad ispánok az ilyen elébük vezetett vagy tőlük elfogott gonosztevőket kezeikből gondatlanságból vagy önkénytesen és szándékosan elbocsátanák: akkor az ilyen gonosztevőknek fejváltságával büntetendők, melyet két harmadrészben annak a birónak a részére, a ki előtt a per megindult, egy harmadrészben pedig az ellenfél részére kell fizetniök. Ezen felül tisztségüket és hivatalukat veszitsék és erre vagy ehhez hasonló tisztségre többé soha sem kell őket alkalmazni.
5. § A főpap- és báró urak fejváltsága pedig négyszáz, a nemeseké pedig kétszáz és a parasztoké negyven forintot teszen igy kivánván ezt az ország régi szokása.
