1495. évi XXXI. törvénycikk

ha a külföldiek mástól, mint a királytól vagy másoktól, mint a kiknek ebben az országban kegyuri joguk van, kérnek föl egyházi javadalmakat, vizbe kell őket fulasztani

A báró uraknak és ő felsége tanácsosainak, valamint a jelen országgyülésre egybesereglett többi országlakosoknak akaratával (de a főpap urak és egyházi férfiak ellenkezésével) rendeltük:

1. § Hogy a mely idegen emberek másoktól s nem a királyi felségtől, vagy nem azoktól szereznek maguknak egyházi javadalmakat, a kiknek ez országban bármely egyházi javadalomra nézve eddiglen élvezett kegyuri joguk van, és e szerzés alapján azok tekintetében az ország régi szabadságának ellenére valami jogot tulajdonitanak maguknak, azokban a javadalmakban benne mernek vagy benne akarnak maradni.

2. § Mindazokat, ha rajta kaphatók, mint az ország szabadságának nyilvános háboritóit, együtt és egyenként vizbe kell fulasztani.

3. § S hogy mindazok a főpap és báró urak vagy más nemesek, a kiknek ebben az országban bármely egyházi javadalmakra nézve kegyuri joguk van, a mely joggal eddig éltek: azokat az egyházi javadalmakat, a melyekre nézve őket ez a kegyuri jog megilleti, az ország lakosainak, de nem idegeneknek, szabadon adományozhassák.


  Vissza az oldal tetejére