1495. évi XXXIII. törvénycikk

a végvárak gondos ellátásban részesüljenek, és azok elvesztői essenek hűtlenség bünébe

Minthogy az ország végvidékein levő és fekvő várak és erősségek, rossz gondozásuk miatt, az országlakosok sulyos kárára, már nagy számban kerültek török kézre, a még meglevőkről pedig tudjuk, hogy többnyire olyan elhagyottak és omladozó félben levők, emberekben, élelmiszerekben és hadi felszerelésben annyira fogyatékosak, hogy naponkint veszedelemtől kell tartanunk.

1. § Ennélfogva, hogy ezek a várak a jövőre kellőképen el legyenek látva, méltóztassék a királyi felségnek e végvárak fentartása végett azok élelmi szereiről, felszereléséről és egyéb szükségleteiről gondoskodni és azokban nem más, hanem olyan tiszteket tartani, a kik javakban is bővelkednek és a hadi mesterségben is jártasok.

2. § Ha ő felsége alkalmas tiszteket rendelt oda és ezek a tisztek kellően el lettek látva, és azokból valamit veszni hagytak, mint hütleneket kell őket marasztalni és javaikat a királyi fiscusnak kiszolgáltatni.

3. § Azok pedig, kik azokból valamit veszni hagytak, az elveszésnek okát adni tartozzanak.


  Vissza az oldal tetejére