Minthogy az ország végvidékein levő és fekvő várak és erősségek, rossz gondozásuk miatt, az országlakosok sulyos kárára, már nagy számban kerültek török kézre, a még meglevőkről pedig tudjuk, hogy többnyire olyan elhagyottak és omladozó félben levők, emberekben, élelmiszerekben és hadi felszerelésben annyira fogyatékosak, hogy naponkint veszedelemtől kell tartanunk.
1. § Ennélfogva, hogy ezek a várak a jövőre kellőképen el legyenek látva, méltóztassék a királyi felségnek e végvárak fentartása végett azok élelmi szereiről, felszereléséről és egyéb szükségleteiről gondoskodni és azokban nem más, hanem olyan tiszteket tartani, a kik javakban is bővelkednek és a hadi mesterségben is jártasok.
2. § Ha ő felsége alkalmas tiszteket rendelt oda és ezek a tisztek kellően el lettek látva, és azokból valamit veszni hagytak, mint hütleneket kell őket marasztalni és javaikat a királyi fiscusnak kiszolgáltatni.
3. § Azok pedig, kik azokból valamit veszni hagytak, az elveszésnek okát adni tartozzanak.
