1495. évi XLIII. törvénycikk

a dézsmálás alkalmával szedett keresztényadóról és arató pénzről

Minthogy egyfelől a főpap urak, másfelől pedig a báró urak és a többi országlakosok között, a főpap urak részéről eddigelé szedett keresztényadók és aratópénzek behajtása miatt és ennek ürügye alatt némely egyenetlenség és vita keletkezett és a báró urak meg az országlakosok azt állitják, hogy ezek az adóztatások az ő szabadságaik és kiváltságaik ellenére visszaélésképen csusztak be; a főpap urak pedig megforditva azt, hogy a leghatályosabb kiváltságlevetek erejénél fogva szedték ez adókat; s ugy ezek, mint amazok azt, hogy erre nézve leveleik és okirataik vannak, s melyeket nem most, hanem a következő törvényszakon akarnak fölmutatni:

1. § Ennélfogva, ennek a dolognak végleges eldöntése czéljából határoztuk, hogy a főpap urak az előre bocsátott dolog tárgyában készült és kibocsátott összes leveleiket és okirataikat, vagy a báró urak és országlakosok is azokat, a melyeket időközben előkerithetnek, a legközelebb következő szent Mihály arkangyalnapi nyolczados törvényszéken a királyi felség előtt kötelesek legyenek és tartozzanak előadni és fölmutatni,

2. § Melyeknek megvizsgálása után ő felségének teljes szabadságában álljon a felek között a feljebb mondottakra nézve határozni és véglegesen dönteni.


  Vissza az oldal tetejére