1495. évi XLV. törvénycikk

a ráczok, ruthének és oláhok ne fizessenek dézsmát

Van az ország végvidékein fekvő több olyan hely, a hol ráczok, ruthének, oláhok és más szakadárok laknak a keresztények földein, a mely földek után azok, a maguk szertartásai szerint élvén, eddigelé egyáltalán semmi dézsmát sem szoktak fizetni, a kiket mindazonáltal az illető főpap urak dézsma fizetésre akarnak kényszeriteni.

1. § És mivel ezeket a Krisztus örökségeül felajánlott dézsmákat a Krisztus hiveitől és nem más, tőle elszakadt emberektől (különösen pedig nem ezektől, a kik a királyi felség, a vajdák, bánok és az ország végvidékeit őrző többi tisztviselők meghivására és biztositása mellett laknak ezeken a helyeken) szokták szedni, azért rendeltük és végeztük:

2. § Hogy ezután a ráczoktól, ruthénektól, oláhoktól és a keresztények bármely földein lakó más szakadároktól, többé egyáltalán semmi dézsmát sem szabad szedni.