1498. évi törvénycikkek

Előbeszéd

Ulászló, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galliczia, Lodomeria, Kunország és Bolgárország királya, ugy szintén Szilézia és Luxemburg herczege, valamint Morvaország és Lausitz őrgrófja, minden ugy mostan élő mint jövendőbeli keresztény hivőnek, a kiknek jelen levelünk tudomására fog jutni, üdvet abban, a ki mindeneknek igazi üdve.

1. § A felséges Isten, a kinek akarata kormányoz mindent, a mit alkotott, ugy a megyei birodalomban, mint széles e világon, azért emelt minket (noha érdemetlenül) e királyi méltóság magaslatára vagy legfőbb polczára, hogy valamint ő minket a legbőségesebben halmozott el adományaival; ugy mi is, megemlékezvén az ő jótéteményeiről; üdvösen gondoskodjunk alattvalóink nyugalmáról, a kiknek élére minket kirendelt; ugy hogy azoknak, a kikkel születés és elhalálozás tekintetében egy a helyzetünk, inkább hasznukra kell lennünk semmint fölöttük haszontalanul uralkodnunk.

2. § És a hatalmunk alá vetett nép kormányzására maga az Isten két eszközt adott nekünk: tudniillik a fegyvert és a jogot. A jogot azért, hogy azt a természet három parancsára oktassuk, tudniillik: tisztességesen élni, mást meg nem sérteni, és mindenkinek, a mi az övé, megadni.

3. § A fegyvert pedig azért, hogy azokat, a kiket törvényes büntetés félelme a gonosztettektől el nem riasztana, legalább a boszuló fegyver szigorusága tartsa vissza a vétkektől, és ekképen az emberek vakmerősége megfékeztessék és az ártatlanság a gonoszok közt biztos legyen, és hogy a jók a gonoszok között nyugodtan éljenek.

4. § Ennélfogva jelen levelünk rendén mindeneknek, ugy a mostan élőknek, mint a jövendőbelieknek értésére akarjuk adni, hogy miután mi szerencsés megkoronáztatásunk után hü főpapjainknak és báróinknak és országunk nemeseinek legalázatosabb kérésére és közbenjárására e nemes Magyarországunk javára és hasznára, már egymás után két izben (a mint az időszüksége és a dolgok állapota kivánta) különböző törvényeket adtunk ki: később ugyanazok a bárók és országunk összes nemesei a jelen közönséges gyülésen, melyet nekik országunk fontos és sürgős szükségei miatt szent György vértanunak legközelebb mult napján hirdettünk, ugyanazon országunk egyes vármegyéiből megjelenvén és szinünk elébe járulván, szivük keserüségével panaszkodtak nekünk ekképen:

5. § Hogy ámbár mi szerencsés megkoronáztatásunk alkalmával összes országlakosainknak, tudniillik ugy a mágnásoknak és előkelőbbeknek, mint az alsóbb rendüeknek megigértük, hogy szabadságaikat, a melyeket a felséges fejedelemtől, a néhai András király urtól, a mi boldog emlékezetü elődünktől kaptak, s a fenséges fejedelmek, a néhai Lajos és Mátyás király urak, a mi boldog emlékü elődeink megerősitettek, és a melyek ezelőtt már sok évtől fogva számos czikkelyükben megcsorbultak, az ő hasznukra helyreállitjuk, megujitjuk, és megerősitjük, s megerősitvén megtartjuk és megtartatjuk: mindamellett vannak többen, a kik ezzel az üdvös szándékunkkal és az ő óhajtásukkal ellenkezvén, inkább magánhasznukra semmint a közjóra törekedtek, a kiknek gáncsoskodása miatt az ő kivánságukat eddig soha sem érhették el.

6. § Különösen pedig, midőn mi az ő legalázatosabb közbenjárásukra, mindannak megvalósitása végett a mit a legnagyobb sóvárgással vártak tőlünk, nem régiben, a legközelebb elmult év szent Márton napjára közönséges gyülést hirdettünk és azt Isten segitségével Pest városunkban megtartottuk: azok a békebontók, a megválogatott buzamagvak közé burjánt szórván, mindent felforgattak, a minek következtében báróink és országlakosaink, a nélkül, hogy velünk együtt valami jót határoztak volna, kénytelenek voltak elég nagy vagyonvesztességgel hazatérni.

7. § Ezeknek előadása után ugyanazok a bárók és a többi, ugy előkelő, mint alábbvaló nemesek felségünknek az emlitett néhai András király urtól, valamint Magyarország más dicsőült királyaitól is kapott szabadságaik tárgyában irásba foglalt némely czikkelyeket mutattak föl és adtak át, az alább irt tartalommal.

8. § És alázatos kéréssel esedeztek felségünknek a nevezett bárók s a többi országlakosok: hogy figyelembe véve az ő elnyomatásukat, méltóztatnánk ez országnak nyugalmáról, a melyet Krisztus keresztjének üldözői a hitetlen törökök és ez országunk egyéb ellenségei mindenfelől szorongatnak, gondoskodni és e czikkelyekbe foglalt szabadságaikat megujitani és megerősiteni és megujitván s megerősitvén megtartani és mások által megtartatni.

A mely czikkelyeknek tartalma im ez: