Hogy pedig ez az ország a hitetlenek és a többi ellenségek támadása ellen, annál biztosabban legyen megvédelmezve, elhatározták az összes országlakósok, hogy ezeket a csapatokat az előbb megállapitott kivetéshez képest az ország védelmére örökös hütlenség vétkének büntetése alatt, a legközelebbi szent Márton napjáig országszerte, minden vármegyében mindenütt hiány nélkül felállitsák és aztán folytonosan készen tartsák.
1. § Úgy mindazonáltal, hogy ezeket a csapatokat a királyi felség különös beleegyezése és parancsa nélkül semmi szin alatt sem szabad hadba hini.
2. § Hogy ha pedig az emlitett szent Márton napja előtt ennek az országnak olyan szüksége támadna, a mely miatt a királyi felség a csapatokat nem nélkülözhetné, akkor a királyi felségnek álljon jogában és szabadságában ez ország védelmére először saját tiszteit, valamint a zászlós és csapatok tartására kötelezett főpap urakat és egyházi férfiakat meg a zászlós urakat és végre ezeken felül, ha szükséges leszen, az országlakósok közönségét hadba hivni.
3. § Miképen és milyen módon kelljen pedig a csapatokat hadba vivni, arról a nagyobb decretum bővebben rendelkezik.