1498. évi XXXI. törvénycikk

marhanyájakat és marhákat nem szabad az ország határain átengedni, lovakat, méneseket, aranyat és ezüstöt nem kell kivinni; és azok büntetéséről, a kik ezt a tilalmat áthágják

Hogy egy országlakos se vigye a marhákat és marhanyájakat az ország határain és szélein kivül, hanemha az alábbirt harminczadhelyekig, a hol az áruk csereberéjének kell történnie.

1. § Külföldiek se merjenek eladó áruikkal bármely állatok vásárlása végett ama harminczadhelyeken tul vagy egyebüvé ez országba bejönni; hanem jöjjenek a kijelölt helyekre és ez árúk és állatok csereberéjének az országlakosok és külföldiek közt ezeken a helyeken kell végbe mennie.

2. § Lovakat pedig ezután nem szabad kivinni s hasonlóképen méneseket sem.

3. § Ezen felül bármely rendü és állásu ember se merjen olvasztott aranyat és ezüstöt, hacsak pénzzé nincs alakitva, ez országból bármi okból kivinni, a mint ez a nagyobb decretumban bővebben meg van irva.

4. § Hogyha pedig az előrebocsátottaknak vagy az előrebocsátottak valamelyikének ellenére bárki is másként merne cselekedni és mások ezen rajta kaphatnák; akkor álljon ezeknek teljes hatalmában az ilyen áthágónak minden aranyát és ezüstjét, ugy szintén marháit, nyájait és bármely áruit elvenni és azon felül azt, a ki az aranyat és ezüstöt ki akarja vinni, elfogni.

5. § A mely elvett aranynak és ezüstnek, meg dolgoknak s javaknak két részét a királyi felségnek tartozzanak átszolgáltatni, harmadik részét pedig fáradtságuk fejében tartsák meg.