1498. évi XXXV. törvénycikk

a nemesek és az egyháziak a házi szükségletükre vásárolt dolgoktól s a nemesek ezenfelül kereskedésük után harminczadot és vámot ne fizessenek

Hogy a harminczadosok és vámosok valamint helyetteseik közül is senkinek se legyen szabad azoktól a dolgoktól és javaktól, melyeket a nemesek a papok és szerzetesek és embereik házi szükségleteik számára vesznek, szabadságuk ellenére (mint eddig szokták tenni) valamely harminczadot vagy vámot szedni.

1. § Ha pedig valaki ezt megtenné, akkor az ilyen módon megrabolt vagy szabadságában megsértett nemesnek vagy papnak avagy szerzetesnek, az illető vám uránál, ha ez közelében megkapható, különben a vármegye ispánjánál, a melyben azt a vámot szedik, panaszt kell tennie és ez, miután előbb a tiszta valót kifürkészte, tartozzék kétszeres elégtételt szolgáltatni, azaz a panaszló részére a szedett vám kétszeresét visszaadni, az ispán és a panaszos között egyenlően megosztandó két gira büntetés alatt.

2. § Ha pedig s harminczados vétett ez ellen, akkor az efféle panaszt ő ellenében a királyi felséghez kell beterjeszteni.

3. § És ha ő felsége ama vármegye ispánjának vagy alispánjának és szolgabiráinak a tanuvallató leveleiből, a hol ezt a harminczadot szedik, meggyőződik arról, hogy az illető harminczados igaztalan harminczadot szedett, akkor azon felül, hogy a harminczados a szedett harminczad kétszeresét és a panaszos költségeit megtériti, a királyi felség őt még keményen meg is büntesse.

4. § Ha pedig a panaszosra nézve kiderül, hogy jogtalan panaszt tett, akkor az ellenféllel szemben hasonlóképen két