1498. évi XXXVIII. törvénycikk

a nemesek és a szabad királyi városok között való biráskodásról

Hogy a szabad városok, tudniillik: Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Sopron, Bártfa, Eperjes, Nagyszombat, valamint, Lőcse, Zágráb és minden más szabad város meg azoknak lakosai, a melyek vagy a kik a nemeseknek és birtokos embereknek valami sérelmet vagy károkat okoznak, ha az ilyen sérelmet és kárt okozó városoknak vagy lakosoknak és polgároknak valamely vármegyében birtokaik és birtokjogaik vannak és a nemest ezekből a javakból sértették vagy kárositották meg, akkor azok, a mennyiben tudniillik e sértések és kárositások kisebb hatalmaskodást képeznek, ezek miatt annak a vármegyének ispánja előtt tartozzanak törvényt állani, a melyben azok az ő javaik vannak.

1. § Ha pedig az ilyen városnak vagy polgárnak valamely vármegyében semmi birtokjogai sem volnának és a nemesnek vagy valamely birtokos embernek valamely magánszemélylyel vagy csak némelyekkel és nem az egész közönséggel vagy várossal volnának ügyesbajos dolgai és perei; akkor az ilyen nemes és birtokos ember az ő perét az illető város birája előtt tartozzék kezdeni és folytatni. Ha pedig az ilyen nemes és birtokos ember az egész város ellen, vagy megforditva maga a város akarna a nemesek és más birtokos emberek ellenében nagyobb hatalmaskodások vagy birtokjog tárgyában valamely pert inditani: az ilyen pert, az e részben történt törvényes perbehivás után, a királyi felségnek a személyes jelenléte előtt kell meginditani és a törvény rende szerint befejezni.

2. § És ha valamelyik peres fél az ilyen perben, mely ő ellene a személyes jelenlét előtt a törvény rendje szerint folyt, bármi módon elbuknék, akkor, a mennyiben azt találnák, hogy a kérdéses ügy birtokjog dolgát illeti, az olyan felet nem kell nagyobb teherben elmarasztalni, mint egyedül kétszáz arany forintban.

3. § De ha azt találnák, hogy a kérdéses ügy a nemesek házainak megrohanását, valamint a nemesek letartóztatását, megverését, megsebesitését és megölését tárgyazza, akkor az ilyen hatalmaskodások elkövetőit főbenjáró itéletben és összes ingó meg ingatlan javaik elvesztésében kell elmarasztalni, a mint ez eddig is gyakorlatban volt.

4. § Abban az esetben pedig, ha valamely polgárnak ebben az országban valamely ur vagy nemes alá tartozó szőlői vagy más örökségei volnának, és ilyen területen követne el valami vétséget vagy kárositana meg valakit, az a polgár az előtt a földes ur előtt tartozzék törvényt állani, a kinek az örökségeit kezén tartja.