Az ország két birája, tudniillik a nádor ur és a királyi udvarbiró, köteles a király embere mellett saját embereit (kik a rákosi eskümintára megesküdtek, hogy igazat fognak mondani és a királyi felségnek a személyeknek való kedvezés nélkül hiven fognak jelentést tenni) évenkint kiküldeni, hogy ezek a végvárak viszonyait, állapotát, és az épitkezéseket, vagy azok őrzését és gondozását, nemkülönben a hadi eszközöket, müveket és élelmi szereket, valamint a rendelkezésnek megfelelően tartandó zsoldosokat és egyéb kézmüveseket vagy mestereket évenkint kétszer megvizsgálják s a királyi felségnek hüséges jelentést tegyenek.
1. § Akképen, hogy a kik a végvárakat megszemlélik, más-más időben, és ne együttesen és egyszerre, hanem külön-külön menjenek, olyanformán, hogy a királyi felség embere ne tudja, mikor mennek a nádor és országbiró urak emberei s hasonlóképen ezeknek se legyen tudomása arról, hogy mikor fog amaz menni, ne hogy őket ajándékokkal megvesztegessék és hogy az eredményről annál bővebben tehessenek jelentést, egyuttal pedig könnyebben reá lehessen jönni, ha csalnának vagy hazudnának.
2. § Ha pedig azok, vagy valamelyikök a végvárakban előfordult valamely mulasztást és hiányt, vagy akár az ott alkalmazott személyek kihágásait elhallgatnák és némely tisztek iránt való kedvezésből hiven be nem jelentenék: legott főbenjáró büntetésbe essenek és összes javaik királyi adományozás alá háromoljanak.
3. § De költségekkel a királyi felségnek kell ezeket ellátnia.
