1498. évi XLVI. törvénycikk

a hütlenség vétkében elmarasztaltak tiszteinek föltételesen meg van engedve, hogy uraik várait a király és ország ellenében megvédjék, de az okozott károkért eleget kell tenniök

Ha valamely nemes és országlakos az ő urától akármilyen várakat és erősségeket tartana tisztségül és tisztségének tartama alatt az ő ura valamely büntények miatt hütlenség vétkébe esnék, a mely alkalomból a királyi felség vagy ez az ország ezeket a várakat vagy erősségeket ama tisztviselőtől erővel vagy másképen visszaszerezni törekednék, ez pedig a maga becsületének, emberségének és katonai tisztének eleget akarván tenni, önmagát, urának várait és erősségeit férfiasan és hiven védelmezve, a királyi felségnek vagy az egész országnak is ellenszegülne s ennek következtében az országlakosoknak kárt és hátrányt okozna.

1. § Az ilyen tisztviselő mindamellett ne essék hütlenség vétkébe; de tartozzék a bárkinek okozott károkért mindenkinek teljes elégtételt adni.

2. § Ha azonban a tisztviselő azután szegődött annak az urnak a szolgálatába, miután ez magát a hütlenség vétkével meggyalázta és igy kapta tőle valamely várnak vagy erősségnek a tisztségét: akkor ebben az esetben ne látszassék ez a czikkely az ő javára szolgálni, hanem ő is hütlenség vétkén maradjon.


  Vissza az oldal tetejére