1498. évi LI. törvénycikk

a dézsma behajtása; az asztag megvizsgálása és hogy miből kell dézsmát fizetni

Miután a dézsmálás ideje eljött, minden községnek a birája, a melyben a dézsmát kellend szedni, köteles az esperesnek, a kire a dézsma dolga tartozik, a dézsmálás idejét bejelenteni, hogy ez a dézsmálót megintse és utasitsa, hogy tizenöt napi idő alatt a dézsmálás végett jöjjön ki.

1. § A ki aztán, ha megérkezett, a dézsmálást az arra szükséges napok alatt igazságos módon vigye véghez.

2. § És mindenik jobbágy tartozzék a tőle befolyó dézsmákat arra a helyre behordani, a melyet a dézsmáló az illető birtok szinén meg fog határozni: és fáradtságaért kapjon egy tizedrészt.

3. § Ha azonban a dézsmáló az alatt a tizenkét nap alatt nem jön ki, az illető helység elüljárója vagy birája mindamellett tartozzék a dézsmálást a mezőn véghezvinni és a dézsmákat a dézsmáló veszélyére a mezőn hagyni.

4. § Ha pedig a dézsmáló azután megérkezik, akkor az illető helység birája vagy elüljárója tartozzék a dézsmákat az illető hely egyes jobbágyaival, az emlitett módon, egy tizedrészért behordatni.

5. § Ugy mindazonáltal, hogy ha a dézsmáló ezeknek a dézsmáknak a behordásában valakivel könnyebben egyezkedhetnék, szabadságában álljon e részben azokkal rendelkezni, a kikkel akar.

6. § Ha pedig a dézsmáló az ő távollétében netalán igazságtalanul történt dézsmálásra nézve, a helység birájának nem akarna hitelt adni: álljon szabadságában tőle esküt kivánni és ekképen nyugodjék meg annak szavaiban.

7. § Az asztagrakót pedig egyedül a dézsmáló rendelje ki és ez az ő költségén éljen.

8. § A biró azonban tartozzék neki tizedet fizetni.

9. § Minthogy pedig már gyakran támadt vita a fölött, hogy a földnek miféle terményeiből kelljen dézsmát szedni: azért minden ilyen viszálykodás megszüntetése végett, rendeltük, hogy egész Magyarországban csak ezekből a dolgokból: tudniillik gabonából, borból, rozsból, árpából, zabból és alakorból, köznyelven tönkölyből s ne más dolgokból szedjenek dézsmákat.