1498. évi LXVII. törvénycikk

egyházi javadalmakat nem kell fiatalok, tudatlanok, alkalmatlanok és járatlanok részére adományozni

Vannak ezenkivül a főpapurak és egyházi férfiak között többen, kik az egyházi javadalmak adományozásával az egész papi rend gyalázatára visszaélvén, azokat a királyi felség beleegyezése nélkül nem alkalmas és jól érdemesült személyeknek, hanem fiataloknak és tudatlanoknak, az illető javadalmakra teljesen alkalmatlanoknak szokták adományozni, az efféle javadalmaknak a czimét adván nekik, azoknak jövedelmeit maguk meritik ki és saját hasznukra forditják és ekképen, az ilyen visszaélések következtében az isteni tiszteletet az Isten egyházaiban naponkint el szokott hanyagolni.

1. § Minthogy pedig az ország mindamaz egyházaiban, a melyekre nézve a királyi felség magának kegyuri jogot tulajdonit, bármely javadalmak adományozása, igy kivánván az ország régi szokása, ő felségére tartozik:

2. § Azért elhatároztuk, hogy a főpapurak és egyházi férfiak ennek utána az ő egyházaikban, a melyeknek a király felség gondoskodása alapján az élén állanak, a királyi felség akarata és beleegyezése nélkül semmiféle egyházi javadalmakat se adományozhassanak, melyek időnkint üresedésbe jönnek.

3. § Azoktól a fiatal, valamint járatlan és tudatlan személyektől pedig, kiknek a királyi felség beleegyezése nélkül adományoztak volna valamely egyházi javadalmakat, a királyi felség azokat vegye el és adományozza alkalmas személyeknek.

4. § A jövőre nézve pedig méltóztassék ő Felségének akként intézkedni, hogy az efféle egyházi javadalmakat (melyek a léleknek felüditői) valamint a királyi felség, ugy az egyházi férfiak is, a kiknek erre jogot adand, csakis felnőtt és jól érdemesült, ne pedig fiatal és járatlan személyeknek adományozzák, hogy az ország szent koronájának alávetett egyházakban az isteni szolgálatot annál buzgóbban végezzék.