1498. évi LXVII. törvénycikk

egyházi javadalmakat nem kell fiatalok, tudatlanok, alkalmatlanok és járatlanok részére adományozni

Vannak ezenkivül a főpapurak és egyházi férfiak között többen, kik az egyházi javadalmak adományozásával az egész papi rend gyalázatára visszaélvén, azokat a királyi felség beleegyezése nélkül nem alkalmas és jól érdemesült személyeknek, hanem fiataloknak és tudatlanoknak, az illető javadalmakra teljesen alkalmatlanoknak szokták adományozni, az efféle javadalmaknak a czimét adván nekik, azoknak jövedelmeit maguk meritik ki és saját hasznukra forditják és ekképen, az ilyen visszaélések következtében az isteni tiszteletet az Isten egyházaiban naponkint el szokott hanyagolni.

1. § Minthogy pedig az ország mindamaz egyházaiban, a melyekre nézve a királyi felség magának kegyuri jogot tulajdonit, bármely javadalmak adományozása, igy kivánván az ország régi szokása, ő felségére tartozik:

2. § Azért elhatároztuk, hogy a főpapurak és egyházi férfiak ennek utána az ő egyházaikban, a melyeknek a király felség gondoskodása alapján az élén állanak, a királyi felség akarata és beleegyezése nélkül semmiféle egyházi javadalmakat se adományozhassanak, melyek időnkint üresedésbe jönnek.

3. § Azoktól a fiatal, valamint járatlan és tudatlan személyektől pedig, kiknek a királyi felség beleegyezése nélkül adományoztak volna valamely egyházi javadalmakat, a királyi felség azokat vegye el és adományozza alkalmas személyeknek.

4. § A jövőre nézve pedig méltóztassék ő Felségének akként intézkedni, hogy az efféle egyházi javadalmakat (melyek a léleknek felüditői) valamint a királyi felség, ugy az egyházi férfiak is, a kiknek erre jogot adand, csakis felnőtt és jól érdemesült, ne pedig fiatal és járatlan személyeknek adományozzák, hogy az ország szent koronájának alávetett egyházakban az isteni szolgálatot annál buzgóbban végezzék.


  Vissza az oldal tetejére