1498. évi LXIX. törvénycikk

a püspökök ne adóztassák meg a plébánosokat, hanemha egyszer, a pápai bullák megváltása czéljából, kegyes segély czimén

Mivel vannak némely egyházfők, kik valami gonosz visszaélésből az egyházak plébánosait, tetszésük szerint való adókivetésekkel, már nagyon gyakran el szokták nyomni;

1. § Az ilyen teher alatt nyögő plébánosok pedig, néha a kelyheket és az egyházak egyéb javait kénytelenek elvesztegetni, hogy magukat ezek segélyével az efféle adózások alól megváltsák; néha pedig a szükségtől szorongatva, egyházaikat elhagyni és máshova menekülni kényszerülnek és a főpap urak nem átalják e miatt az illető plébániának a hiveit egyházi tilalom alá vetni és ekképen terhelni:

2. § Ennélfogva megállapitottuk, hogy az egyházfőknek ezután soha sem szabad az ő megyéik egyházának plébánosaitól segélyt kérni vagy követelni, kivévé egyszer, bulláik megváltására, s ezt is kellő mérséklettel inkább kegyes, mint kikényszeritett segély gyanánt; sem pedig nem szabad azokat bármi módon saját tetszésük szerint megadóztatni vagy a plébánosok miatt az ő hiveiket egyházi tilalmakkal háborgatni vagy zaklatni.

3. § Az egyházak plébánosai is ugy viseljék magokat az ő egyházaikban, hogy az egyházak javait el ne fecséreljék.