1500. évi X. törvénycikk

hány személynek és a kiknek kell az ország törvényszékein és a király tanácsában jelen lenniök?

Továbbá a kisebb decretum második, hatodik és hetedik czikkelyeinek *  világosabb megmagyarázása czéljából rendeltük:

1. § Hogy a tizenhat esküdt ülnökön kivül, kiknek a törvényszéken jelen kell lenniök, válaszszon a királyi felség a főpap urak közül négy, és a báró urak közül is ugyanannyi jogtudóst, a kik tudásukkal a többiek fölött kitünnek, és ezeknek a nagy és egész nyolczados törvényszékeken mindnyájoknak jelen kell lenniök.

2. § A jövőre állandóan tartandó rövid törvényszékeken pedig csak tizenketten tartoznak közülök bennülni, egymásközt kölcsönösen váltakozván.

3. § E szerint annak a tizenkét választottnak az egyik egész félév alatt, a másik tizenkettőnek pedig hasonlóképen a másik félév alatt mindig helyet kell adni a királyi felség tanácsában s ott jelen kell lenniök.

4. § Kik kötelesek lesznek a királyi felség és az összes urak és országlakósok kezébe szigorú esküt tenni arra nézve, hogy abban a tanácsban mindazt, a mi a királyi felségnek tartozó hüségre és az ő gyarapodására, valamint az egész ország szabadságára és közjavára látszik tartozni, hiven fogják tárgyalni.

5. § És ugyanezek a hites választottak tartozzanak Budán az érintett módon váltakozva mindig és állandóan jelen lenni; és az ország szokásait és jogait, a melyekre a biróságokban hivatkozás szokott történni, kifejteni és összeiratni, és az országlakósoknak a decretum rende szerént jövőben tartandó közönséges gyüléseiben mindenkor a királyi felségnek, valamint a főpap s báró uraknak és országlakosok közönségének bemutatni és előterjeszteni.

6. § A hol is, a királyi felség és a főpap meg báró urak s a többi országlakósok azt, a mit helyesnek és igazságosnak ismernek el, fogadják el és hagyják jóvá; a miről pedig úgy találják, hogy helytelen és hogy rosz módon lett elkészitve és följegyezve, azt a királyi felség, a főpap és báró urak, meg az országlakosok közönsége javitsák ki.

7. § Melyeknek minden részben való megmagyarázása, összeirása és jóváhagyása után, azok szerént kell itélni.

8. § Az országlakosok kebeléből kiválasztott esküdt ülnököknek a fizetéséről ugyancsak az országlakósok, és hasonlóképen a főpap és biró urak fizetéséről a többi főpap és báró urak kötelesek gondoskodni.

9. § Azt a tizenhat esküdt ülnököt pedig a királyi felség és az ország közönsége válaszsza meg az ország négy részéből.

10. § A kiket minden harmadik évben tudniillik az országlakósoknak jövőre tartandó gyülésében meg kell változtatni s másitani, nekik pedig a tisztségről le kell mondaniok, ugy mindazonáltal, hogy a kiket közülök a királyi felség, valamint a főpap és báró urak meg a többi országlakósok arra alkalmasoknak, képeseknek és elfogadhatóknak tartanak, azokat újból megválaszthassák.

11. § Ha pedig közülök akárki azzal a tisztséggel ama három éven túl fel akarna hagyni, jogában áll azzal szabadon felhagyni.

12. § Kijelentvén azt: hogy ha valaki, közülök Isten rendeléséből időközben e világból kimulnék: akkor a királyi felség annak helyébe a többi választott és esküdt ülnökökkel, tetszés szerint mást választhasson, be sem várva az országlakósoknak előbb emlitett közönséges gyülését.

13. § Azt sem mellőzvén, hogy ha az előbb mondott huszonnégy választott közül valamelyik időközben, a mikor tudniillik a sor nincs rajta, találna a nyolczados vagy rövid törvényszékekre avagy a királyi curiába menni: az a törvényszékbe vagy a királyi felség curiájába, tudniillik az ő többi ülnökei és esküdtei közé bebocsátható és ott helyet foglalhat.

14. § Ezenfelül a többi főpap és báró urak, a kik egyébként a királyi felség tanácsában ülnek, a különben megszokott módon az ő felségének emlitett tanácsába mindenkor bebocsátandók.


  Vissza az oldal tetejére